Egy újabb együttes, amit azután szeretek meg, hogy voltak a Szigeten, és most fogadjunk, hogy évekig nem fognak visszanézni hozzánk. A nyakamat tenném rá, ha biztos lennék benne, de nem vagyok, és mivel még szeretném őket látni élőben, ezért csak mondom.
a borító még mindig wtf, nem értem én ezeket... x)
Szóóóval... már írtam erről az albumról elemzést valahova egészen máshova, de most ide is leírom, amit gondolok.
A Paul Smith-nek nevezett énekes nem teljese százas. Bírom a hangját meg az akcentusát, kicsit ilyen hisztérikus orgánuma van, ezt megmagyarázni még mindig nem tudom, de nagyon sajátos, és nagyon élvezem :D
Kezdem a hiányosságokkal, amik nagyon nem tetszettek a lemez hallgatása közben. A basszeros szerintem betegszabadságon volt, vagy nemtudom, de hogy az nagyon hiányzik belőle (persze nem hiányzik, csak nem valami kiemelkedő, és ezt nagyon tudom rühellni egy indie rock bandában). Szóval ez kicsit nekem nem nagyon jön be, hát ez az egyetlen, ami lehúzza a pontszámot majd a végén.
Meg az a három dal, amiről azt sem tudom, miért kellett megírni. Ilyenek a "The Penultimate Clinch", a "Let's Get Clinical" meg az "Overland, West of Suez"... meg lehet ezeket is hallgatni, de minek, ha olyan csodák vannak mellettük, hogy "Wraithlike", "The Kids Are Sick Again", "Cloud Of Mistery" meg "Questing, No Coasting".
Szóval, a lehetőséget egyértelműen látom ebben az együttesben is, sőt, ha visszakapom a gyors netemet, be is szerzem több albumukat, és esti imába foglalom az "add uram, hogy jövőre is jöjjenek a Szigetre" mondatot, mert nagyon szívesen megnézném őket.
Többek között.
Amit a másik posztban is már említettem, az a dob. Semmi extra, megbújik, mint tehénkaki a fűben, de közben szorgosan teszi magát hozzá a hangulathoz, ami kicsit ilyen Kaiser Chiefs-es... szerény véleményem szerint. Csak az annyira nem jött be, ez pedig nagyon tetszik.
A gitárokról szólnék még, nem is baj, hogy ilyenek, elég megszokottak a brit (meg az általános) indie rock műfajban, de szerintem nem is kell túlspilázni. Azt az eredetiséget, amit ezzel veszítenek, visszanyerik az énekes hangjával és dalszövegeivel, szerintem igazán megkapóak.
Pont.
Azért jó ez, mert egy teljesen élvezhető indie rock lemez.
Azért rossz ez, mert a hiányosságok nélkül 10/9-es album lenne, kár értük nagyon.
Hallgassa az, aki vevő a műfajra, és szívesen fedez fel tehetséges együtteseket. Maxïmo Park speciel mondjuk lassan 10 éve van a pályán, de nembaj. Több figyelmet érdemelnek tőlünk, magyaroktól is.
A legjobb számja a Zalbumnak aaaa The Kids Are Sick Again. Egyértelműen egy ütős dal, ami egy kicsit kiválik a többi közül, de nem teszi unalmassá, vagy zavarossá a lemezt rögtön a harmadik dalként.
A legrosszabb számja aaaaa The Penultimate Clinch. Nagyon nem jött be, nem is tudom, biztos csak azért került a második helyre, hogy már az elején letudják a szar cuccot. Mondjuk akkor mit keres ott a Wraithlike? Mindegy.
Szerintem ez 10/8........ nem tehetek róla, nagyon tetszik.
Különben meg tökjó, hogy nincs 3:53-nál hosszabb dal, ez nagyon érdekes :D És nagyon okos.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése