Muse - The Resistance (2009)

Elöljáróban csupán annyit, hogy az együttestől korábban nem ismertem semmi mást, mint a nagyhírű Supermassive Black Hole című dalt, ami tetszett, de körülbelül ennyi. Nemrég kezdték el Vh1-en adni az új albumról az Uprising klipjét, maga a dal megtetszett, a videó meg ad hozzá valami igen elvont hangulatot, szóval elkezdett érdekelni a dolog. Aztán egy barátnőm is mondta, hogy biztos tetszene az album, merthogy "progresszív". :) Szóval bepróbáltam.

Azt mondja, hogy mit tudunk róluk: britek, alter rockként lehetne őket igazán aposztrofálni, bár van egy kis elektronikus beütésük is énszerintem, s ez a 2009-es lemez sorban a hatodik anyaguk. Jó sokan szeretik őket, jó sokan meg nem, ahogy ez már lenni szokott, de mindenképpen ismertek nagyon.



Hát mit mondjak.. nem rossz. Mármint ez az album, egyebekről majd talán később nyilatkozom. Mondják, hogy különböző, mint a banda előző lemezei, én ott tartok, hogy azokat még nem hallottam, de ez jó. Hogy is mondjam.. olyan nagyszabású és egybefüggő akar lenni, és szerintem sikerül is neki.

Zongora- és vonóshangszerhasználat ötös, elég rendesen is alkalmazzák, olyan az egész, mintha a dobok és elektromos gitár mellett végig ott lenne egy bazinagy szimfonikus zenekar. Az Uprising elég erősen elindítja az albumot, amelyen viszonylag hosszú számok találhatók. Tartja a lemez a hangulatot, néhol dallam- és ötletszinten nálam kicsit ellaposodik, de jön egy-egy dal, ami felhozza utána (Undisclosed Desires, MK Ultra). Oké, megjegyzem, mindezt első hallgatás után írom! ^^ Az énekesnek szerintem elég egyedi hangja és stílusa van, nagyjából minden számban ugyanazt hozza, nagyobb éneklést számomra az I Belong to you-ban tudott alkotni, az nagyon tetszett.
Az utolsó három dal címében bent van, hogy Symphony, igazából igen, azok. Olyasmik. Mint egy-egy komolyzenei mű egy kis modern beütéssel. A Part 1 nagyon tetszett, a 2 mérsékelten, az utolsó pedig klasszikus lezárásmódja egy ilyen albumnak. Ez az utolsó három, plusz még az I belong to you kicsit el is különül a többi daltól.
Fura, mert így elsőre kábé három részre bomlik nekem a dolog: az első négy szám, a United States of Eurasia-val bezárólag tökéletes, nagyon tetszenek. Utána egy kis üresjárat, pedig Unnatural Selection már a címéből is ígéretesnek tűnt, aztán mégse lett olyan nagy durranás, de MK Ultra, mint mondtam, felhozza újra a dolgot, utána meg kezdődik a nagyzenekari ügyeskedés.

Most olvasom, hogy Orwell 1984-e inspirálta az albumot. Ha nem tudom ezt most meg, akkor is van egy ilyen érzésem, még a dalszövegek teljes ismerete nélkül is. Respekt, komolyan. Szerintem már az első dalból is kiérezhető ez. Szeretem én az ilyet, na.

A konklúzió: megéri a csekkolást a többi anyag is. Érdekes együttes, érdekes album, elképzelhető, hogy megszeretem, ha nem is minden dalt, de.. na ja.
10/7 énszerintem.

Többszöri hallgatást meg fog érni, az biztos. :)
(a borító meg nagyon elvont :)



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése