Tegnap hallgattam meg először az új albumot, valamikor kora délután, és körülbelül azóta nem is tudom rendesen félretenni, mindig elő kell venni újra meg újra. Ez azért jó, mert a banda korábbi lemezeivel is így voltam, képes voltam újra meg újra lepörgetni őket egymás után, nagyon sokszor.
Vannak dalok, amik elsőre megragadtak, mások csak harmadik, negyedik hallgatásra, és ami kevésbé tetszik, az is sokkal több mint hallgatható. Ebben hozza az eddigi formát a TDG, meg ugyanaz a lelkizős dühösrock az egész, amiért annyira szeretem őket.
Adam Gontier hangja pedig állítom jobban szól, mint valaha. Képes most újabb, még nem hallott hangszíneken énekelni, amikor pedig berekeszt, na hát az.. katarzis. Márpedig sokat rekeszt.
Első pár hallgatásra a következő dolgok ugrottak be, hogy mikre hasonlít ez az album: Shinedown - Leave a Whisper és Nickelback - Silver side up néhány dala. Hogy ez most jó-e vagy rossz, azt döntse el mindenki maga, én speciel szeretem ezeket az albumokat.
Megyek akkor dalonként. :)
A Bitter Taste egy közepébe belevágós, dögös dal, sokadszorra sikerült csak magát megszerettetnie velem, de azért összejött neki. Szeretjük a dobokat és a zúzós gitárokat, meg ha kiosztjuk azt, aki átvágott minket. Jön utána a Break, ami single volt, jó kis kiabálós-lázadós dal ez is, de nekem egyik legjellegtelenebb az albumon, bár a gitárot azt csípem.
Aztán egy picit bedepizünk, jön a World So Cold, lehet sírni-ríni meg szenvedni, nekem tetszik a dal, olyan nagyon sötét meg kegyetlen hangulatot teremt.
Lost in you nálam kicsit kilóg a sorból, nem mondom, hogy rossz, de egy World So Cold után, The Good Life előtt nemár. Túl boldog nekem, hogy úgy mondjam, erre a lemezre. Amúgy ha épp nem lesz más dolgom, biztos meghallgatom néhányszor (dallamilag pl nemrossz).
The Good Life. Zúz. Nagyon tetszős, meg ez a kórusos-felelgetős megoldás olyan újszerűnek tűnik és vagánynak és egyáltalán. Kajak kis dal.
Következik a jelenlegi abszolút kedvencem a lemezről, a No more című opusz. Na ez pl kifejezetten olyan Shinedown Leave a whisper típusú dal, ha nem Adam énekelné természetesen. Szövegileg megvett, pedig nincs neki túl bonyolult gondolatvilága, csak éppen ütős. Nem ragozom tovább, csillagosötös.
Last to know következik, ami kezdettől tetszett, de csak tegnap éjjel sötétben ágyban fekve hozta meg a megfelelő hatást számomra, nevezetesen a hátborsódzó mindjártbőgök-érzést. Gyönyörű, zongorával kezdő, később bezúzós dal, Adam nagyon szépen énekel és bejön ez az először meghalok a bánattól de később kiderül, hogy túl vagyok az egészen akkoris-jelleg. :) Dallam is szuper. Szuper az egész. Ennyi.
A Someone who cares első hallásra belopta magát a szívembe, mert nagy a szövege meg durván jó az egész, és megint érzelemdús éneket hallunk, ennek a hapinak napról napra jobb a hangja szerintem. És szeretem a hangnemváltást a vége felé, meglepő volt, de nagyon menős.
A Bully az egy gyilkoskegyetlen dal, amit nagyon szeretek. Nem is tudok mást mondani róla, hallgatni kell, mert jó.
A Without you adja meg nálam a végső lökést, hogy eldöntsem az egész album hangulatát és hogy most ez jó-e nekem, vagy sem, és a válasz egyértelmű igen. Itt sincs zseniális szöveg vagy építkezés vagy akármi, egyszerűen csak jó hallgatni, mert Adam-nak az ilyesmit elhiszem, na.
Goin' down refrénje valamiért olyan szinten emlékeztet a Nickelback Side of a bullet-re, hogy az már nekem fáj, és ez egyáltalán nem baj, mert mindkét számot szeretem, nagyon. Kifejezetten zúzós szám ez is. (jé és most nézem, TheHoney is ezt írta Silver side up-os dalnak és Tényleg! :)
A Life starts now nekem nagyon bejön zárószámnak, ellentétben az előbb említett nőszeméllyel (<3), mert mindjártmoströgtön újra meg kell hallgatnom a lemezt-hangulatom támad tőle. És biztató dal, just hold on, kedvem támad valami nagyszabásút elkövetni tőle. Megható is meg kicsit végleges is, Adam és guys, tessék jönni Magyarországra koncertezni, de komolyan.
Ennyi lettem volna, nekem nagyon bejön az album, talán ma már le tudok vele állni, de az biztos, hogy nem marad le a fiúk másik két lemeze mögött. Hogy melyik jobb, melyik kevésbé, nem tudom eldönteni. Ez itt most kap egy 10/8-at. Mert jó és kész. ^^
Vannak dalok, amik elsőre megragadtak, mások csak harmadik, negyedik hallgatásra, és ami kevésbé tetszik, az is sokkal több mint hallgatható. Ebben hozza az eddigi formát a TDG, meg ugyanaz a lelkizős dühösrock az egész, amiért annyira szeretem őket.
Adam Gontier hangja pedig állítom jobban szól, mint valaha. Képes most újabb, még nem hallott hangszíneken énekelni, amikor pedig berekeszt, na hát az.. katarzis. Márpedig sokat rekeszt.
Első pár hallgatásra a következő dolgok ugrottak be, hogy mikre hasonlít ez az album: Shinedown - Leave a Whisper és Nickelback - Silver side up néhány dala. Hogy ez most jó-e vagy rossz, azt döntse el mindenki maga, én speciel szeretem ezeket az albumokat.
Megyek akkor dalonként. :)
A Bitter Taste egy közepébe belevágós, dögös dal, sokadszorra sikerült csak magát megszerettetnie velem, de azért összejött neki. Szeretjük a dobokat és a zúzós gitárokat, meg ha kiosztjuk azt, aki átvágott minket. Jön utána a Break, ami single volt, jó kis kiabálós-lázadós dal ez is, de nekem egyik legjellegtelenebb az albumon, bár a gitárot azt csípem.
Aztán egy picit bedepizünk, jön a World So Cold, lehet sírni-ríni meg szenvedni, nekem tetszik a dal, olyan nagyon sötét meg kegyetlen hangulatot teremt.
Lost in you nálam kicsit kilóg a sorból, nem mondom, hogy rossz, de egy World So Cold után, The Good Life előtt nemár. Túl boldog nekem, hogy úgy mondjam, erre a lemezre. Amúgy ha épp nem lesz más dolgom, biztos meghallgatom néhányszor (dallamilag pl nemrossz).
The Good Life. Zúz. Nagyon tetszős, meg ez a kórusos-felelgetős megoldás olyan újszerűnek tűnik és vagánynak és egyáltalán. Kajak kis dal.
Következik a jelenlegi abszolút kedvencem a lemezről, a No more című opusz. Na ez pl kifejezetten olyan Shinedown Leave a whisper típusú dal, ha nem Adam énekelné természetesen. Szövegileg megvett, pedig nincs neki túl bonyolult gondolatvilága, csak éppen ütős. Nem ragozom tovább, csillagosötös.
Last to know következik, ami kezdettől tetszett, de csak tegnap éjjel sötétben ágyban fekve hozta meg a megfelelő hatást számomra, nevezetesen a hátborsódzó mindjártbőgök-érzést. Gyönyörű, zongorával kezdő, később bezúzós dal, Adam nagyon szépen énekel és bejön ez az először meghalok a bánattól de később kiderül, hogy túl vagyok az egészen akkoris-jelleg. :) Dallam is szuper. Szuper az egész. Ennyi.
A Someone who cares első hallásra belopta magát a szívembe, mert nagy a szövege meg durván jó az egész, és megint érzelemdús éneket hallunk, ennek a hapinak napról napra jobb a hangja szerintem. És szeretem a hangnemváltást a vége felé, meglepő volt, de nagyon menős.
A Bully az egy gyilkoskegyetlen dal, amit nagyon szeretek. Nem is tudok mást mondani róla, hallgatni kell, mert jó.
A Without you adja meg nálam a végső lökést, hogy eldöntsem az egész album hangulatát és hogy most ez jó-e nekem, vagy sem, és a válasz egyértelmű igen. Itt sincs zseniális szöveg vagy építkezés vagy akármi, egyszerűen csak jó hallgatni, mert Adam-nak az ilyesmit elhiszem, na.
Goin' down refrénje valamiért olyan szinten emlékeztet a Nickelback Side of a bullet-re, hogy az már nekem fáj, és ez egyáltalán nem baj, mert mindkét számot szeretem, nagyon. Kifejezetten zúzós szám ez is. (jé és most nézem, TheHoney is ezt írta Silver side up-os dalnak és Tényleg! :)
A Life starts now nekem nagyon bejön zárószámnak, ellentétben az előbb említett nőszeméllyel (<3), mert mindjártmoströgtön újra meg kell hallgatnom a lemezt-hangulatom támad tőle. És biztató dal, just hold on, kedvem támad valami nagyszabásút elkövetni tőle. Megható is meg kicsit végleges is, Adam és guys, tessék jönni Magyarországra koncertezni, de komolyan.
Ennyi lettem volna, nekem nagyon bejön az album, talán ma már le tudok vele állni, de az biztos, hogy nem marad le a fiúk másik két lemeze mögött. Hogy melyik jobb, melyik kevésbé, nem tudom eldönteni. Ez itt most kap egy 10/8-at. Mert jó és kész. ^^
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése