Legyen is mindegy, nézzük akkor, mit tud Guy Garvey és az angol alterrock banda. x)
Az, hogy alternatív rock bandából annyi van, mint csillag az égen, az nem azt jelenti, hogy nincsenek jó és egyedül aterrock bandák. Ilyennek ismertem meg az Elbow-t is. Az indíttatás, hogy csekkoljam, onnan jött, hogy az egyik kedvenc bandám (Snow Patrol) énekese kedvenc együttesének említi G.G. bandáját, a másik része pedig onnan, hogy asszem Oxegen festival-os fellépésüket láttam a tv-ben nyár végén, és aki élőben jól alakít, az már katasztrófálisan rossz nem lehet.
Az albumot körüllengi valamiféle különleges, érzékeny hangulat, amit az énekes kicsit fáradtas, rekedtes hangja csak támogatni tud. Tipikus esete annak, mikor a hang találkozik a sors által nekirendelt stílussal.
Néhány dalt különös, magas zongoraalap kísér (Mirrorball), másoknál (Ground for divorce) bejön kicsit ez a country-s alteros hangvétel, ami kiváltja az ember lányában a "keménycsávóvagyok" érzést. Ebben a dalban hangzik el az album címe is, a "The Seldom Seen Kid" is. Különben House hatodik évados ST-ben van, vagy egy óráig gondolkodtam rajta x)
Az "An Audience With The Hope" az ilyen lassú, light-os számocska, nekem nem jön be, de legalább változatos a stílus ;)
Weather To Fly. EMIATT a dal miatt döntöttem úgy, hogy felírom egykor még oly hosszú csekkolandó (dehüjeszó) listámra az együttest. Szerethetőnek tűntek, és értékes előadóknak egy olyan világban, ahol a "popopopókörfész" és a "rrrrumba" jelenti a zenét.
Nem is tévedtem x) És aki megmondja, hol lehetett ezt egy időben sokat hallani, az kap egy kudost tőlem.
The Loneliness of a Tower Crane Driver az ilyen... olyan szám, amitől (bármi is legyen az) Lonely Tower Crane Driver-nek fogod magad érezni. Alapból nem tetszene, mert ilyen elborulós szívtépős jazz-es szám, de különös módon, az összhatás miatt megérdemli az öt csillagot.
A The Fix-ről annyi jut eszembe, hogy ez egy régi barát, régi ismerős, tudom a szövegét, tudom a következő dallamot. De ez csak az érzés, fogalmam sincs a dalról, mégis milyen szépen szól :) Kicsit füstös jazzbáros hangulatom lesz tőle, de komolyan, még a szivarfüst sem zavarna, ha ilyen zene szólna a háttérben. Csak a dob egyik taktusa zavar meg, de amúgy rendben van.
Asszem nem én vagyok az egyetlen, akinek a "Some Riot"-ról nem some riot jut eszébe, sokkal inkább, ami utána van, vagy ami előtte, tökmindegy, de valami gyönyörű dal :) Nincs is benne semmi. Zongora, két gitár, meg vokál...
Az On a Day Like This keveri a "menőcsávó" stílust a kicsit gyerekesen boldog love-os dallammal és a vonósokkal, amiről az isten sem tudja, minek kell oda, de kell.
Az utolsó dalra az az érzésem támad, hogy mostmár jöhet minden, tökmindegy, úgy felpontozom ezt az albumot, hogy leszakad az ég, de hát nem lehet.
Az odáig rendben, hogy az ilyen fajta alter rock nem éppen a kedvencem. De van benne valami olyan különös intimitás, hogy kész. Ezért tetszett a Badly Drawn Boy is. Különösebben semmit nem láttam benne, mégis úgy éreztem, pokolra jutnék, ha egy ilyen zenét nem sorolnék a jók közé.
Ez a helyzet itt is.
Azért jó ez, mert ez zene, na... Nem olya fostartály agyatlan baromság, mint ami a tévéből jön.
Azért rossz ez, mert aki Tankcsapdát és/vagy System of a down-t hallgat, azt rohadtul nem érdekli az ilyen szép zene :)
Hallgassa az, aki szereti a lélekfelemelős harmóniákat, és a "menőcsávóvagyok" érzést ;)
A legjobb számja a Zalbumnak a Grounds For Divorce. Az nem igaz, valami hihetetlen jó dal :D
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja még nem született meg. Leggyengébbnek mondanám a Starlings-t, deee még az is jó. x)
Szerintem ez 10/8... Igen... na... jólvan. EZ van, nagyon jó, de a kilencest nálam nem üti meg o.O"
Különben meg mondja meg valaki, hol találkoztam én már a számok felénél, és annak veszek egy szigetet x)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése