Terra Naomi - Virtually (2006)

Tulajdonképpen ez egy olyan album, ami igazából nem létezik, mégis kiadták. Vagyis... nem hivatalos LP.




Legyen is mindegy, a hölgyemény egyike azon énekeseknek, akik a YouTube-on lettek híresek. Nem tudom, hallottatok e a kezdeményezéséről, miszerint akinek tetszett a Say It's Possible című dala, videóban elküldte Terrának, ahogy a dalt énekli a dalt (mármint az, akinek tetszett x]), és ilyen kis táblákat mutattak fel, amiken három szóban elmondták, mit kívánnának, ha lehetne egyet. Persze mindenféle erkölcsös és szép dolgot írtak. Azt nem tudom, hogy Terra vágta e össze ezeket a felvételeket, de végül megszületett belőle egy egész videó, amit most nem találok, pedig jó.

  Jó, háttértörténetnek ennyit, most akkor jöjjenek olyan kis csekélységek, mint Terra hangja, példának okáért. Nem valami magas, nem kifejezetten énekesnős hang, szóval mittudomén, Kelly Clarkson szinten nincs, nem olyan magas, nem olyan stabil, főleg bizonyos magasságokban, de tegyük hozzá, hogy sokkal szimpatikusabb, pont attól, hogy elérhető közelségben érzi magához az ember ezt a hangot, mintha csak a szomszéd lány zenélgetne az éjszaka közepén.
  A műfaj ilyen... poprock. Nevezhetném stíluskeresésnek, de hát nincs ezen mit keresni, szerintem tökéletesen illik hozzá. Acoustic-nak írják még, meg piano-popnak, szerintem nem is annyira lényeg.

  A dalok olyan kellemesen vannak összepakolva. Az elején az olyanok, hogy Vicoding Song, I'm Happy meg Up Here szövegileg nem semmik, instrumentálisan meg hát olyan.. poprock. Nem kell rajta nagyon szépíteni. Dallamra utazik, meg ugye az említett szövegre.
  A Goodbye Letters és a Bright Sunny Day nekem elhamarkodottnak, elkapkodottnak tűnik, persze aztán csak lehet, én várok sokat.

  Ami miatt úgy döntöttem, hogy Terra Naomit fogok most nektek elemezni, vagy megkísérelni elemezni, az -amelett, hogy valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva a csaj follower-em lett twitteren- az, hogy itt a tél lassan, és két éve rengeteg Something Good To Show You-t hallgattam péntekenként a buszon, hazafelé utazva, a hófödte, sötétedő tájat fürkészve, és miegymás, most valahogy ez a dal is nosztalgikusan hat rám.
  A zongora aláfestéssel elég karácsonyi hangulata is van, lehet, hogy csak a hozzá kötődő emlékek miatt, szövegileg semmiféleképpen nem, inkább társadalomkritikus, "nézdb*szkimitteszelavilággal" típusú dal.

  A The Game Changed dallamilag nekem kilóg az albumból, ezért tartott egy kicsit sokáig megszeretni, de végülis sikerült persze. A Jenny meg a Never Quite Discussed-ot egy ideig kevertem is, de tulajdonképpen mindegyik ugyanolyan jó. Nem különösebben pakolják magukat még nem tudom milyen magaslatokba, a Close To Your Head viszont már ilyen hangulatdal. Akinek bejön a csaj, az a végére már úgyis csak az első pár számot akarja majd hallgatni, mert azok viszont nagyon nagyok.

ÖSSZESSÉGÉBEN azért tehetséges a lány, a hangja szerintem különleges, kitűnik a tömegből, őszintén énekel ő, énszerintem, szövegileg éppen nekem való (when I told you I was happy I lied), 2007-ben is épp a jó időszakban kapott el, mikor szükségem volt az ő szövegeire. Különben meg emberileg is egy kedves valakinek tűnik, az új EP-je október 20-án jött ki, go and buy, mert egyik kedvenc amerikai énekesnőm ő. Sőt. Egyik kedvenc énekesnőm ő x]

  Ja, és a rating. 10/8, a felesleges üresjáratok miatt. -.-"


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése