Jah. Itthon ücsörgöm most betegség okán, úgyhogy időm, mint a tenger, előrángatok régi kedvenceket csak úgy, így jutottam oda, hogy a Stabilot is mostan jól kielemzem nektek, kicsit kevésbé részletesen, mint múltkor, asszem, így mindenkinek jobb lesz.
Gyakorlatilag a Psych nevű sorozatnak köszönhető, hogy anno 2007 májusának elején rájuk leltem. Mint sokan mások is, én is a Flawed Design-t hallottam tőlük, a leghallgatóbarátabb daluk minden bizonnyal, aztán soksok hetes küzdelem után meg is szereztem egy rakat cuccukat (mondjuk főleg tesóm, mert ő okosabb, mint én).
Kezdjük ott, hogy a Stabilo énekese Jesse Dryfhout és nem Christopher John. Számomra legalábbis. Jesse-nek szerintem sokkal jellegzetesebb, sokkal indie-sebb hangja van, mint annak a másiknak. Persze nem leszek gonosz, a Christopher által felénekelt számok, mint a Habit, az Ordinary meg a Happiness & Disaster sem rosszak, de Jesse azzal a finom kis sima hangjával engem sokkal előbb és sokkal erőteljesebb hódított meg.
Vannak dalok ezen a lemezen mindenféléről. Társadalomkritikus, kicsit felszínes iróniával és szarkazmussal tűzdeltek, mint a Don't Look In Their Eyes és a Flawed Design, szerelmesek, mint a Don't Be So Cold, a Kidding Ourselves meg a Beautiful Madness. Az én kedvenc dalom a Delivering Idiots, sok emlék köt engem ehhez a dalhoz, meg stílusilag is leginkább ez a szám hoz újdonságot.
Stílus. Jusson eszünkbe, hogy az együttes '99 óta létezik, leginkább az indie és az acoustic rock írja őket körül. Talán csak én ismerek kevés együttest, de szerintem nagyon egyedi stílusuk van, seperc alatt meg lehet őket ismerni dobról, a gitárokról, meg persze Mr. Dryfhout kicsit kiherélt, de akkorisfantasztikus orgánumáról.
Személy szerint én azért bírom őket, mert minden daluk olyan szerethető, általános dolgokról szólnak, amik nap mint nap körbevesznek minket, szerelem, élet, szeretet, gyűlölet, szerencsétlen emberek, estébé. A szövegeik csak egy kicsit egyedibbek, mint a hasonló(nak tűnő) együtteseké, de a fülbemászó dallamokkal kiegészülve éppen az az indie banda, akiket senki nem bán(na) hallgatni (ha lenne egy csöpp kis esze).
10/9, mit akartok már, az egyetlen gyengébb dal a Coffee Spills és azt is kompenzálja a Rain Awhile...
Meg az is valami, ha az ember két év után is úgy fújja a dalszöveget, hogy még. :-))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése