"...and I can't breathe without you and I don't..."
A lemez meghallgatása előtt szilárd meggyőződésem volt, hogy Josh Groban vért izzadhatna, akkor sem tudná felülmúlni az Awake-et. Efelől már nem vagyok egészen biztos. A négy évnyi szünet után megjelenő Illuminations megérte a várakozást. Félelmetes, ahogy Josh Groban operába illő hangjával úgy énekel fel minden dalt - legyen az pop, világzene, easy listening vagy klasszikus -, hogy a más műfajhoz szokott füleknek sem kényelmetlen csak azért, mert más.
Az album egy könnyed előjátékkal kezdődik, melyben a zongora és a vonósok dominálnak, majd fokozatosan lépdelünk előbb egy nagyzenekari dalról (Bells of New York City), egy már jól ismert és szeretett darabon (Hidden Away) és egy-két filleren át (Au Jardin Des Sans-Pourquoi) a lemez fénypontjára, a Voce Existe Em Mimre. A War At Home már csak egy zseniális levezetése a tetőpontnak, ami után a maradék időt a London Hymnből és a Straight to Youból tölthetjük elmélkedéssel, emésztgetéssel, hiszen nem egy egyszerű anyagról beszélünk.
Groban öt különböző nyelven is énekel az albumon, és habár az angol dalok vannak egyértelmű többségben, már-már furcsa az énekest anyanyelvén énekelni hallani, olyan hitelesen ad elő franciául (Au Jardin Des Sans-Pourquoi), olaszul (L'Ora Dell'Addio), portugálul (Voce Existe Em Mim) és latinul (London Hymn). Egyes vélemények szerint ez csak takarja a szegényes szöveget, de egy ilyen kijelentésnek nincs is jelentősége, ha figyelembe vesszük a tényt, miszerint Groban nem egy minden téren járatos dalszövegíró, és az ereje a hangjában van a szövegei helyett.
Nem is a szöveggel, sokkal inkább a hangszereléssel voltak problémáim. A lemez fulladozik a hegedűkben és egyéb vonós hangszerekben, teljes mértékben elnyomva az akusztikus gitárokat, melyek tökéletesen funkcionálnak a háttérben, de sajnos csak a háttérben. A másik észrevételem a dobok közel teljes hiánya volt. Bármelyik dal végére el tudok képzelni egy gigantikus dobszólót vagy egy visszafogott alapot, melyek csak jótékony hatással lennének a kevésbé emlékezetes darabokra (Galileo, Au Jardin Des Sans-Pourquoi, If I Walk Away).
10/9 - Más értelmezésben, de ugyanolyan kalandozó, mint az Awake, bizonyítja Groban fejlődő zeneszerzői készségeit, és habár hangjáról már semmit sem kell bizonygatnia, az is a helyén van.
Kezdésnek: Voce Existe Em Mim, Love Only Knows, War at Home
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése