Blood Red Shoes - Fire Like This (2010)

"...can you feel your heart sink? I can feel mine...."

Az angol duó első lemezén, amely inkább a dance-punk címke mögött bújt meg, csak két évet emészthettük magunkat azon gondolkodván, mikor hallhatunk egy olyan lemezt a párostól, ahol a hallgatók és ők is kényelmesen érzik magukat.  A válasz máris ott szól a hangszórókban.

  Egy másodpercet sem hagynak a levegővételre: mire felocsúdhattunk volna, Steven Ansell már kegyetlen erővel veri a dobokat, Laura-Mary Carter pedig a lemez egyik legerősebb refrénjével indít az első fél perc után. Egészen a When We Wake-ig megmarad ez az elsöprő erő, a két zenész rövid pórázon tartja a hallgatóságot, azt és úgy halljuk, amit és ahogyan Carter és Ansell azt megálmodta. Okosan elosztják egymás közt a szerepeket, külön is jól szólnak, együtt pedig még jobban (Light It Up, Heartsink). A When We Wake-nél megmutatkozik, hogy a Blood Red Shoes még egyszer legendás név lesz a rock történelmében, hiszen határozottan szerkesztik meg a hangzásukat, intelligensen tervezik meg a következő lépést, és folyamatosan fejlődnek. Ezt bizonyítja például az, hogy Ansellnek sikerült változatosságot hozni játékába, sokkal dinamikusabbak a dalok, és ez így van jól.
  Az album végefelé (Follow The Linesnál kezdődően) elmaradoznak az igazán slágergyanús számok, és habár mindössze negyven perces a Fire Like This, a hét perces Colours Fade, amely gigantikus hangzásával és sokat ígérő outrójával rocklegendákhoz méltó lezárást ad egy hasonlóan nagyszerű lemeznek.

10/8 - Végig jól éreztem magam a lemez hallgatása közben: hol a hanyag angol akcentus, hol a szédítő tempó, amit a duó diktál, hol pedig a szövegek csavarták el a fejem, de ha a Blood Red Shoes ezen az úton megy tovább, akkor nagy szerelem lesz. 

Kezdésnek: Don't Ask, Light It Up, Heartsink