"...så eg skjenker Absolut opp i to glass av krystall, en for orgelet, og en for meg..."

  Először be akartam vallani, hogy a lustaság miatt nem írtam egész hónapban album elemzéseket, de a Violeta Violeta érkezésével rájöttem, hogy simán ráfoghatom arra is, hogy a tökéletes lemezzel akartam kezdeni az évet.
  Így van: a norvég együttes hatodik stúdiólemeze és egyben nagyszabású trilógiájának első darabja valódi mestermunka lett. Valóban nem a Maskineri által kijelölt ösvényen mentek tovább, hanem visszatértek a Maestro erához a sok orgonával, a komor témához és a kemény dalszövegekhez, amelyeket az általános elégedetlenséget kiváltó 2008-as lemez előtt hallhattunk tőlük.
  A két első single után (Philemon Arthur & the Dung, Hjerteknuser) az ember azt gondolná (ezt akkor én is megmondtam), hogy az együttes igazán felnőtt és megkomolyodott, de az idegbaj állapotát tökéletesen leíró Psycho Under Min Hatt (melynek már a címe is csábító), a hangszerelésileg sokszínű, lassan túlcsorduló En For Orgelet, En For Meg és a teljesen kaotikus, rendszertelen Femtakt Filosofi után, megállapíthatjuk, hogy az együttes talán felnőtt a császár zenekarának szerepéhez, megkomolyodni azonban sosem fognak, hiába jár már mindegyik tag a harmincas éveiben. 
  Ennek köszönhetjük, hogy a trilógia első része bővelkedik megmosolyogtató dallamokban (Din Kjole Lukter Bensin, Mor), komor, elgondolkodtató, ugyanakkor dinamikus dalokban (Diamant Til Kull, Tumor I Ditt Hjerte), melyek bármelyik koncerten megmozgatják a közönséget, de Ottesen és csapata teljesen új trükköket is bevetett, vehetjük példának az 5/4-es Femtakt Filosofit, vagy az instrumentális gyönyört, amit a Svarte Katter & Flosshatter hoz.
  Ha hibákat kéne keresnem, az outrókba tudnék egyedül belekötni. Hiába konceptalbum a Violeta Violeta, szükségtelen volt elnyújtani a Tumor I Ditt Hjerte, a Svarte Katter & Fosshatter vagy a Diamant Til Kull végét, vagy egyáltalán betenni az album outróját, a Sju Botter Tarer Er Nok, Beatricét, ami a Violeta Violeta "Med en gang eg Når Bånn"-jaként is funkcionálhatna, olyannyira felesleges. (Habár tökéletes öt perc arra, hogy átgondoljuk, mi a fenét is hallottunk az előbb, átrágjuk, megemésszük, majd ismét feltegyük lejászásra.)

10/9 - Az összes szükségtelen outróval együtt a Kaizers ismét hozta a formáját: rengeteg a kreatív hangszerelési ötlet, sokkal több hangulatú számot találunk a Violeta Violetán, miközben egy unalmas, csöpögős ballada nem került fel rá. Végig izgalmas, végig változatos, egymás után jönnek a fülbemászó dallamok, melyekre a hallgató együtt "énekelheti" a szövegeket, miközben lelkesen dobol a lábával. Csak gratulálni tudok.

A szerző ajánlata: Tumor I Ditt Hjerte, Hjerteknuser, Svarte Katter & Flosshatter 
A borítóról: Nem tudok nagyot tévedni, hogyha azt mondom, a Kaizers tavaly is, és valószínűleg idén is visz mindent az albumartokkal. Gyönyörű, történetesen köze is van a lemez tartalmához, és tartalmazza a megszokott Kaizers szimbólumokat. Csillagosötös.

 Korábbi Kaizers-review-k


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése