Adele - 21 (2011)

"...rumour has it she ain't got your love anymore..."

  Ha a brit női énekesekről beszélünk, mindenki első sorban említi Florence Welchet, Marina Diamandist, Ellie Gouldingot, Kate Nasht és Amy MacDonaldot, azonban botorság lenne megfeledkezni egy olyan személyiségről és hangról, amilyen a két éve még csak tizenéves Adele Adkins. Adkins akkor a Chasing Pavements című dallal szerzett magának hírnevet, elképesztő tehetségével pedig két Grammyt.
  Két évvel később befejezte második lemezét is, melyet az első (19) után ötletesen 21-nek keresztelt. Amellett, hogy ez segít emlékeznünk az énekesnő korára, azt is jelenti, hogy a kislányból nagy lány lett, összeszedte a gondolatait, az érzelmeit, a szavait, és mindent egy korrekt albumba öntött. A 19 tele van soul, jazz és blues anyagokkal, melyekhez Adele hangja tökéletes, stílusa pedig egyedi lett a brit popzenében, ugyanakkor akármilyen sikeres is volt, kiabált egy összefogó egységért, egy témáért és egy általános stílusért, amibe be lehet sorolni. (Ezúttal üzenném a last.fm-nek, hogy kéretik eltávolítani az "indie" taget a hölgy neve mellől, köszönöm.)
  Az összefogó egység és a téma megvan: Adele felnőtt, sok érzelmi válságon ment keresztül, ami (mint minden művészt) csak még több és jobb zene írására inspirálta. A stílust is kipipálhatjuk, és pop-soul címke alatt ott is hagyhatjuk, ugyanis nem jelent semmit. Az első single, a Rolling In The Deep egy komor hangulatú, gospeles "dancefloor filler", a Rumour Has It minden más dívát lesodor a színpadról, aki Adele-lel kíván versengeni, a Set Fire To The Rain egy belevaló, apokaliptikus hangulatot idéző szerelmes dal, az album záró dala, a Someone Like You pedig szívtépően őszinte, érett és gyönyörű ballada, ugyanakkor helyet kapott egy The Cure feldolgozás is (Lovesong) a lemezen, mely egyértelműen méltó az eredeti verzióhoz.
  Adele kalandozik a műfajok vékony sávján, ott viszont mindenhol, ezért szeretjük (na meg azért, mert eszméletlen jó hangja van, mely egyenesen az ember szívéig hatol), mert bátor, kíváncsi és nagyon tehetséges. Ez abban is megmutatkozik, hogy ezúttal is olyan csapatot szerzett magának, amire a legtöbb kolleginája nyugodtan lehet féltékeny (Paul Epworth, Ryan Tedder, Dan Wilson, Greg Wells).

10/8 - Talán túl jószívű vagyok, mert ez az év eleje, meg minden, de nagyon könnyen meg lehet engem kaparintani pár zongorával (I'll Be Waiting), kórussal (Take It All), és szívszaggató szöveggel (Turning Tables). Adele előtt még áll néhány sikeres album és természetesen Grammy is.

A szerző ajánlata: Rolling in the DeepRumour Has ItTurning TablesAz albumartról: Már ez is a felnőtté válást jelzi, hiszen a 19 borítóján látható szögegyenes hajat felváltották a nőies tincsek. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése