Két évvel később befejezte második lemezét is, melyet az első (19) után ötletesen 21-nek keresztelt. Amellett, hogy ez segít emlékeznünk az énekesnő korára, azt is jelenti, hogy a kislányból nagy lány lett, összeszedte a gondolatait, az érzelmeit, a szavait, és mindent egy korrekt albumba öntött. A 19 tele van soul, jazz és blues anyagokkal, melyekhez Adele hangja tökéletes, stílusa pedig egyedi lett a brit popzenében, ugyanakkor akármilyen sikeres is volt, kiabált egy összefogó egységért, egy témáért és egy általános stílusért, amibe be lehet sorolni. (Ezúttal üzenném a last.fm-nek, hogy kéretik eltávolítani az "indie" taget a hölgy neve mellől, köszönöm.)
Adele kalandozik a műfajok vékony sávján, ott viszont mindenhol, ezért szeretjük (na meg azért, mert eszméletlen jó hangja van, mely egyenesen az ember szívéig hatol), mert bátor, kíváncsi és nagyon tehetséges. Ez abban is megmutatkozik, hogy ezúttal is olyan csapatot szerzett magának, amire a legtöbb kolleginája nyugodtan lehet féltékeny (Paul Epworth, Ryan Tedder, Dan Wilson, Greg Wells).
10/8 - Talán túl jószívű vagyok, mert ez az év eleje, meg minden, de nagyon könnyen meg lehet engem kaparintani pár zongorával (I'll Be Waiting), kórussal (Take It All), és szívszaggató szöveggel (Turning Tables). Adele előtt még áll néhány sikeres album és természetesen Grammy is.
A szerző ajánlata: Rolling in the Deep, Rumour Has It, Turning TablesAz albumartról: Már ez is a felnőtté válást jelzi, hiszen a 19 borítóján látható szögegyenes hajat felváltották a nőies tincsek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése