"...my boy builds coffins, he makes them all day..."
Persze ott van a probléma azzal is, hogy egy nőről beszélünk, de szerencsére ahogy haladtak a hetek, hónapok, rájöttem, hogy MILYEN nőről is van itt szó. Az angol énekesnőnek olyan egetrengetően stabil és erőteljes hangja van, hogy a legkisebb dallamra is megborzongok. Megvan benne többek közt a nőies zengés is, ami egyénivé teszi a hangzást. Ami még ebben közrejátszik, az az, hogy különösebben nem épülnek egységes stílus köré a dalok, és nem is érdemes a műfajjal bajlódni, indie, jó indie, aztán annyi.
Eleinte a single dalokat kedveltem jobban, aztán rá kellett jönnöm, hogy több ez a lemez némi You've Got the Love-nál vagy Rabbit Heart-nál, például a Howl vagy a Hurricane Drunk és a My Boy Builds Coffins messze a legkülönlegesebb (száz százalékig pozitív értelemben) számok az albumon. Habár a szövegek nem boncolgatják az élet problémáit, attól még ezzel az elegáns könnyedséggel, amivel Welch előadja őket, igazán elragadóak.
A hangszerelés mindenhol rendben van, gitárok, hárfák, dobok (Drumming, Cosmic Love, Dog Days Are Over, imádom), és szerencsére egyik dal sem hosszabb, mint kéne. Számomra csak egy-két helyen lankadt a lelkesedés az I'm Not Calling You a Liar és a Between Two Lungs körül, ahol hőseink mintha kifogytak volna az új ötletekből, ezeket leszámítva a Lungs egy tehetséges női előadó teljesen kielégítő debütáló lemeze, megérdemel minden elismerést.
10/9 Tényleg csak dicsérni tudom, még a gyengébb dalok is szerves részét képezik a lemeznek, van akinek még jól is fog jönni, hogy néha fellélegezhet egy-egy elsöprő erejű szám után.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése