...wait, I'm wrong, should have done better than this...
Ha hasonlítgatnom kéne - úgyis mindenki azt csinálja -, azt mondanám, hogy fura keveréke a White Lies-nak, a Maxïmo Park-nak és a The Killers-nek. Az amúgy svéd gyökerekkel rendelkező együttes debütáló lemeze nem sokaknak jött be, sorra lehet látni a szigorú és alacsony pontszámokat olyan oldalakon is, amikkel általában egyetértek. Ezúttal azonban más a helyzet.
Tény, hogy Chad Wolf hangja komoly képzésre szorul, hiszen nem énekel valami változatosan, a hangterjedelme közelébe sem ér egy ilyesfajta amerikai indie bandától elvártnak, ráadásul az alap, amit a zenekar többi része pakol alá, már-már a White Lies monotonitásához hasonlítható (remek példa erre a Better Alone). Mégis, számomra az olyan dalok, mint a Something to Die For, a Show Me What I'm Looking For vagy a Coming to Terms simán elérte, hogy ne érdekeljen, ha Wolf néhol erőlködik egy-egy mélyebb/magasabb hangnál.
Elismerem, nehéz lehet azonnal belehabarodni a Carolina Liar zenéjébe, de szerencsére én szántam rá időt, és nem bántam meg. Gyakran veszem észre örömmel, hogy az egyik dalukat dúdolom akaratlanul is, márpedig egy kellemes, fülbemászó dallamért senki nem hibáztathatja őket.
10/7 - Nem a legjobb debütáló album, de mint említettem, nincs a tökéletlenséggel semmi probléma, a lényeg, hogy első hallgatásra tartózkodjunk az album líraibb részétől (Beautiful World, When You Are Near, Done Stealin'). Kezdésnek a már említett három dalt ajánlanám: Something to Die For, Show Me What I'm Looking For, Coming to Terms.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése