Egy chart, amivel úgy-ahogy meg vagyok elégedve. Nem tudok sokat a brit eladási listákról, de a mostani listát elnézve kicsit elkeserítő csak, de még mindig nincs semmi veszve.
10. Paolo Nutini - Coming Up Easy (Sunny Side Up, 2009)
Paolo Nutini-ről ismereteim odáig terjednek, hogy skót, énekel, és keverem a nevét Julian Plenti-vel. Régebben volt még valami száma, amit játszott a VH1, akkor megjegyeztem, hogy ez egy viszonylag értékelhető előadó, aztán csönd lett körülötte, és íme, 2009-es lemeze feljutott a VH1 Album Chart-jára. A dal maga jó, a klipet kevésbé tudom értelmezni. Mindenesetre nem volt rossz kezdés. 10/6
9. Alicia Keys - Doesn't Mean Anything (The Element of Freedom, 2009)
Nem tudom, ez az album mit keres még itt. Alicia Keys egyike azon női énekeseknek, akiket éppenséggel nem szeretek, de elismerek, mint zenészt és nem halok bele, ha egyszer-kétszer meg kell hallgatni a rádión, de azért ilyen jó nem volt az az album. És különben is, miért csak most került fel erre a listára? Ki érti ezeket a lökött brit-eket?
Ha pedig már Alicia Keys, és ez az album, akkor már inkább az Empire State of Mind (Part II) Broken Down, de ez csak magánvélemény. 10/5
8. Gorillaz - Stylo (Plastic Beach, 2010)
Most fogok magamnak millió ellenséget szerezni, de én nem értem, mi van ezekkel. Szerintem ez egy rossz szám - bocs. Nem fogom nagyon a Gorillaz-érzést szerintem, úgyhogy inkább csöndben maradok, de ha tényleg olyan jók, mint amilyennek mondják őket, akkor biztos találni jobb számot ezen az albumot (de mint említettem, erről nem tudok sokat, úgyhogy csöndben maradok). 10/4
7. Sade - Soldier of Love (Soldier of Love, 2010)
Hány éves ez a nő? Ötvenegy, ha jól tudom, és még mindig eszméletlen hangja van, még mindig hihetetlen stílusos, elegáns és nőies. És ehhez még az sem kellett, hogy ringyónak öltözzön! (nesze neked Lady Gaga, Christina Aguilera, Rihanna, Ke$ha, hadd ne folytassam) Sosem tagadtam, hogy ez a blues, soul, jazz, soft rock nem az én stílusom, de ez nagyon tetszik, és örülök, hogy ezen a listán van. 10/8
6. Boyzone - Gave It All Away (Brother, 2010)
Erről valaki olyan nyilatkozzon, aki jobban ismeri őket. A dalt amúgy Mika írta, és állítólag ez az utolsó dal, melyen Stephen Gately hangja is felcsendül. Az albumot amúgy az együttes egyfajta tisztelgésként szánta Gately-nek, és véleményem szerint ez a szám méltó is rá. 10/7
5. Black Eyed Peas - I Got A Feeling (The End, 2009)
Nem tudom, ez a dal még mit keres itt. Nem tudom, ez az album, vagy az együttes egyáltalán még mit akar. Szerintem nem érdemel Grammy-t, kettőt pláne nem. Kukát érdemel, süllyesztőt, lefolyót, borzasztó. És kikérem magamnak, hogy elfogult vagyok, már sokkal előbb borzalmasnak tartottam őket, mielőtt bármi közük is lett volna a Grammy-hez. Egyszerűen minősíthetetlen a véleméynem szerint. 10/1 (haha, épp most minősítettem)
4. Madonna - Celebration (Greatest Hits, 2009)
Nem vagyok biztos az album címében, de ahogy utánanéztem, csak Greatest Hits lemezt találtam, szóval íme. Nos, Madonna is már a fent említett hölgy, Sade korában jár, és csak rá kell nézni/meg kell hallgatni a két számot, nem vitás, hogy melyikük nyer. Hiába nincs semmi közük egymáshoz műfajilag, stílusosnak lenni azért tudni kell, és úgy tűnik, Madonna nagyon elfelejtette, hogy ezt hogy csinálja. 10/1
3. Justin Bieber - Baby (My World, 2010)
Nagyon nem jó. Nagyon nem jó. Most bemásoljam, amit a Pop Chart-hoz írtam, vagy csak biggyesszem ide, hogy 10/1?
2. Amy MacDonald - Don't Tell Me That It's Over (A Curious Thing, 2010)
Helyes. Nagyon helyes. Csodálkoztam is volna, ha a britek nem tolják fel egyik legtehetségesebb fiatal művészüket rögtön (majdnem) a lista elejére, és örülök, hogy nem kellett csalódnom. Habár ez a single nem igazán jó példa, mert nem ez jellemzi a lemez fő hangulatát/stílusát, de egy tempós, megkapó dal, méltó a helyezéséhez. 10/9
1. Lady Gaga - Paparazzi (The Fame, 2009)
Most erre mit mondjak? Fura, hogy az emberek még mindig veszik ezt a szemetet, elkeserítő és sajnálatos. A dal maga tetszett egy ideig, aztán túl lett hájpolva, mert annyira azért nem jó, a klip pedig olyan Gagás. Sosem fogom megérteni, miért szeretik ennyire, és miért van már megint a lista élén. Ha mondjuk szabad megjegyeznem, jobb, mint a Poker Face, vagy a többi single, ami kijött a lemezről. 10/3
Voltam már boldogabb is ezzel a listával. Azok a régi szép idők, mikor Foo Fighters, Muse és Editors is volt rajta... Azok az idők elmúltak, és már alig várom, hogy a fesztivál szezon véget érjen (mikor még el sem kezdődött), de csak azért, mert akkor a jó együttesek, akik nincsenek annyira felkapva, hogy egy fesztivált ne tartsanak méltónak a hírnevükhöz, visszamennek a stúdióba, felvesznek egy újabb klassz lemezt, kiadják, és akkor majd ismét több jó dalt hallhatunk az Album Chart-on.
Átlagban: 4,5 Mondjuk, hogy jogos.
Átlagban: 4,5 Mondjuk, hogy jogos.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése