"...please don't let this turn into something it's not..."
Vagy kismillió új albumot szereztem be az elmúlt héten, mindegyikbe belehallgattam, egymás után jött tucatnyi új hang és tehetséges előadó, aztán mégis úgy döntöttem, hogy egy régi kedvencről írok review-t.
Ha egy együttes valóban sokat változott az évek során, akkor az a Snow Patrol. A banda megalakulásuk után kerek tíz évig adta ki egymás után a sikertelenebbnél sikertelenebb demókat és LP-ket, és hogy miből éltek meg, azt nem tudom, de nem a zenélésből, az biztos. Aztán a 2004-es Final Straw után történt valami. Az olyan slágerekkel, mint a Run és a Chocolate, már megnyerték a közönség szívét, így nem volt nehéz dolguk a következő nagylemezzel, a hallgatóság jóindulatúan fogadta, így a 2006-os korong könnyen aratott sikert.
Ha egy együttes valóban sokat változott az évek során, akkor az a Snow Patrol. A banda megalakulásuk után kerek tíz évig adta ki egymás után a sikertelenebbnél sikertelenebb demókat és LP-ket, és hogy miből éltek meg, azt nem tudom, de nem a zenélésből, az biztos. Aztán a 2004-es Final Straw után történt valami. Az olyan slágerekkel, mint a Run és a Chocolate, már megnyerték a közönség szívét, így nem volt nehéz dolguk a következő nagylemezzel, a hallgatóság jóindulatúan fogadta, így a 2006-os korong könnyen aratott sikert.
Lehet érezni a komoly munkát minden dalon, Gary Lightbody-t még soha, egyetlen lemezen, egyetlen számnál sem hagyta cserben már-már legendás szövegírói tehetsége, ez megmutatkozik az olyan dalokban, mint a Set The Fire To The Third Bar (ahol egy női vendégművész is közreműködött, Martha Wainwright), vagy maga a már legendás Chasing Cars, melyben viszonylag kis hangkészletből is csodát varázsolt az együttes.
A lemez tempója varázslatos, gyorsabb számokat követ egy lassú, aztán megint felpörög, ismét lelassul, és ez ismétlődik, míg a végén megérkezik az Open Your Eyes, melyben habár a refrén igenis el van hanyagolva, egyfajta félig hivatalos lezárása az albumnak. Tulajdonképpen újraélhetjük a lemez apróbb pillanatait a lírai részektől kezdve az instrumentális kibontakozáson át az egyszerű, mélyebb dallamokig, melyek jobban fekszenek Lightbody-nak, de hallhatjuk adottságaihoz képest magasan is énekelni, és a végén ott a "csattanó". Ezután már csak a Finish Line maradt, ami már csak amolyan vasárnapi ebéd utáni pihegéshez hasonlítható.
A lemez tempója varázslatos, gyorsabb számokat követ egy lassú, aztán megint felpörög, ismét lelassul, és ez ismétlődik, míg a végén megérkezik az Open Your Eyes, melyben habár a refrén igenis el van hanyagolva, egyfajta félig hivatalos lezárása az albumnak. Tulajdonképpen újraélhetjük a lemez apróbb pillanatait a lírai részektől kezdve az instrumentális kibontakozáson át az egyszerű, mélyebb dallamokig, melyek jobban fekszenek Lightbody-nak, de hallhatjuk adottságaihoz képest magasan is énekelni, és a végén ott a "csattanó". Ezután már csak a Finish Line maradt, ami már csak amolyan vasárnapi ebéd utáni pihegéshez hasonlítható.
10/9 - Személy szerint kedvenc Snow Patrol albumom a Final Straw, de nem tudnék második kedvencet választani, hiszen a banda az Eyes Open után még magasabbra teszi a mércét, még többet fejlődik, de valahogy máshogy. Az Eyes Open olyasmi, mint a Final Straw nagytesója, egy megfontoltan felépített lemez, aminek hibáit meg kell tanulni elfogadni, és azokkal együtt élvezni.
szerzői ajánlat: Make This Go On Forever
az albumartról: gyönyörű, és tetszik, ahogy a koncerteken is felhasználták a vetítésekkor
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése