Június 8-án érkezik Rooneytól az Eureka c. album, elsőként pedig az "I can't get enough"-ból lett single, és már kész a videóklip is.
Na most a dallal már nincs bajom, többszöri hallgatás után megbarátkoztam az elsőre kicsit szokatlan nótával, mert kicsit másnak érzem, mint az eddigi Rooneyt. Hiányzik Taylor gitárszólózgatása, Louie billentyűs virtuózkodása, ettől függetlenül olyan kis kellemes, nyári slágernek érzem. Nincs ezzel semmi gond, meg hát ez még csak egy dal a lemezről, ki tudja, milyen lesz a többi.
Na de a videóklip most a lényeg, és mit tagadjam, óriási csalódás. Hol vannak már a stílusosabb klipek, mint amilyenek a "When did your heart go missing?" autókázós-strandos, igazi nyári hangulatot teremtő képkockái vagy az "I should've been after you" színekkel és élettel teli momentumai voltak? Sehol. Ez a klip már szinte "ciki".
Pedig jól indult, mert erre a táncparketten-görkorcsolyázós-stílusra még azt mondanám, hogy megy a szám hangulatához. Trükkös mutatványokat is produkálni képes görkoris táncosok, laza stílusban nyomuló énekes, színes kavalkád, szóval ezekkel minden a legnagyobb rendben. Aztán jött a refrén, és az emberkék elkezdtek hullani az égből (1. ?-pillanat). Majd valami műtűzijáték, ugrabugrálás, röpködés, és buborékok (2. ?-pillanat). Végre vége a refrénnek, és visszatérünk a görkoriközpontba, ahol Robert mögött szinkronúszói mozdulatokat produkáló nők adják a hátteret (3. ?-pillanat). Remek, hogy ilyet is tudnak csinálni görkorcsolyával a lábukon, de elég nevetséges hatást vált ki a dolog. Szerencsére csak pár másodpercig tart, és utána vissza a kezdő jelenetekhez - ha ezek uralták volna végig a videót, majdnem tökéletesnek mondanám.
De ott van az a bizonyos "de". Mert megint jön a refrén, és fogalmam sincs, hogy kerültek oda a vízsugárban repkedő gyümölcsök (4. ?-pillanat), ráadásul egy túlságosan agresszív narancskarika elől még az énekesnek is menekülnie kell. A megrajzolt és animált betéteket, melyek (engem legalábbis) fényreklámokra emlékeztetnek, a klip pozitívumaihoz sorolnám, hogy ne csak szidjam. Ezek a részek kicsit régiesebb ízt adnak, ezzel is igazodnak a dal stílusához.
A végén jön a katarzis, az elmebetegség és miegymás: a dalban felbukkant háromféle Robert Schwartzman (a görkoris, a tűzijátékos és a neontestű) találkozik egymással, nagy lelkesen megérintik egymást, és BUMM! Az együttes tagjai darabokra hullanak (5. ?-pillanat), majd a végén mégis összerakódnak maguktól (még ha nincs is ilyen szó). Hogy ennek mi értelme? Semmi.
Ahogy az egész klip is ezeknek a valóban gagyi megoldásoknak köszönhetően teljesen értelmetlen lett. Nem mintha a csak görkorcsolyás jelenetekkel több értelme lett volna, de azok hangulatos, vidám és stílusos részek. Ezekkel az idétlen betétekkel az egész klip szétesett, és ettől élvezhetetlen. 10/4, de csak a görkoris részek miatt, azok jók.
(És elnézést, hogy bő lére eresztettem az elemzést, de egyik kedvenc együttesről van szó, és igazán megdöbbentett, hogy ilyesmit produkáltak.)
Na most a dallal már nincs bajom, többszöri hallgatás után megbarátkoztam az elsőre kicsit szokatlan nótával, mert kicsit másnak érzem, mint az eddigi Rooneyt. Hiányzik Taylor gitárszólózgatása, Louie billentyűs virtuózkodása, ettől függetlenül olyan kis kellemes, nyári slágernek érzem. Nincs ezzel semmi gond, meg hát ez még csak egy dal a lemezről, ki tudja, milyen lesz a többi.
Na de a videóklip most a lényeg, és mit tagadjam, óriási csalódás. Hol vannak már a stílusosabb klipek, mint amilyenek a "When did your heart go missing?" autókázós-strandos, igazi nyári hangulatot teremtő képkockái vagy az "I should've been after you" színekkel és élettel teli momentumai voltak? Sehol. Ez a klip már szinte "ciki".
Pedig jól indult, mert erre a táncparketten-görkorcsolyázós-stílusra még azt mondanám, hogy megy a szám hangulatához. Trükkös mutatványokat is produkálni képes görkoris táncosok, laza stílusban nyomuló énekes, színes kavalkád, szóval ezekkel minden a legnagyobb rendben. Aztán jött a refrén, és az emberkék elkezdtek hullani az égből (1. ?-pillanat). Majd valami műtűzijáték, ugrabugrálás, röpködés, és buborékok (2. ?-pillanat). Végre vége a refrénnek, és visszatérünk a görkoriközpontba, ahol Robert mögött szinkronúszói mozdulatokat produkáló nők adják a hátteret (3. ?-pillanat). Remek, hogy ilyet is tudnak csinálni görkorcsolyával a lábukon, de elég nevetséges hatást vált ki a dolog. Szerencsére csak pár másodpercig tart, és utána vissza a kezdő jelenetekhez - ha ezek uralták volna végig a videót, majdnem tökéletesnek mondanám.
De ott van az a bizonyos "de". Mert megint jön a refrén, és fogalmam sincs, hogy kerültek oda a vízsugárban repkedő gyümölcsök (4. ?-pillanat), ráadásul egy túlságosan agresszív narancskarika elől még az énekesnek is menekülnie kell. A megrajzolt és animált betéteket, melyek (engem legalábbis) fényreklámokra emlékeztetnek, a klip pozitívumaihoz sorolnám, hogy ne csak szidjam. Ezek a részek kicsit régiesebb ízt adnak, ezzel is igazodnak a dal stílusához.
A végén jön a katarzis, az elmebetegség és miegymás: a dalban felbukkant háromféle Robert Schwartzman (a görkoris, a tűzijátékos és a neontestű) találkozik egymással, nagy lelkesen megérintik egymást, és BUMM! Az együttes tagjai darabokra hullanak (5. ?-pillanat), majd a végén mégis összerakódnak maguktól (még ha nincs is ilyen szó). Hogy ennek mi értelme? Semmi.
Ahogy az egész klip is ezeknek a valóban gagyi megoldásoknak köszönhetően teljesen értelmetlen lett. Nem mintha a csak görkorcsolyás jelenetekkel több értelme lett volna, de azok hangulatos, vidám és stílusos részek. Ezekkel az idétlen betétekkel az egész klip szétesett, és ettől élvezhetetlen. 10/4, de csak a görkoris részek miatt, azok jók.
(És elnézést, hogy bő lére eresztettem az elemzést, de egyik kedvenc együttesről van szó, és igazán megdöbbentett, hogy ilyesmit produkáltak.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése