"...nothing to fear but no one to trust and so it gets even..."
Talán furcsán hangzik ez, de nem sok szlovák együttest ismerek. A Diego-t is csak annak köszönhetem, hogy Pozsonyban ők nyitottak az Editors-nak áprilisi koncertjükön. Már akkor sem volt velük semmi bajom, szokatlanul élvezetessé tették a hosszú várakozást.
2009-es albumukon is angolul énekelnek, folytatják a 2006-os self-titled lemezükön megszokott letisztult indie-s vonalat a hegedűnek köszönhető folk-hangzással.
Egy öt perc hosszú dallal indít az öttagú zenekar második albuma -elég felelőtlenül, ha engem kérdeztek-, ami szinte észrevétlenül lebeg tovább, majd a Keep Your Head Down-nal igazából is elkezdődik a Peripheries. A gitár-centrikus dalok egytől-egyig fülbemászóak, annak ellenére, hogy az énekes hangja nem valami kiforrott (Cold Water Love Songs). Az album közepénél jönnek megint a hosszabb dalok (Broken Parts, All There Is), végig követik a bevált módszert: telepakolni gitárral meg lábcinnel mindent, hogy teltebbnek, zsúfoltabbnak hangozzon.
Véleményem szerint az énekes egy rettentően szimpatikus és lelkes férfi (láttam élőben zenélni, azért mondom), de nem ártana egy új, egyedibb hang, ami a dallamilag kevésbé emlékezetesebb számokat (Lights) is kedvelhetőbbé tehetné.
2009-es albumukon is angolul énekelnek, folytatják a 2006-os self-titled lemezükön megszokott letisztult indie-s vonalat a hegedűnek köszönhető folk-hangzással.
Egy öt perc hosszú dallal indít az öttagú zenekar második albuma -elég felelőtlenül, ha engem kérdeztek-, ami szinte észrevétlenül lebeg tovább, majd a Keep Your Head Down-nal igazából is elkezdődik a Peripheries. A gitár-centrikus dalok egytől-egyig fülbemászóak, annak ellenére, hogy az énekes hangja nem valami kiforrott (Cold Water Love Songs). Az album közepénél jönnek megint a hosszabb dalok (Broken Parts, All There Is), végig követik a bevált módszert: telepakolni gitárral meg lábcinnel mindent, hogy teltebbnek, zsúfoltabbnak hangozzon.
Véleményem szerint az énekes egy rettentően szimpatikus és lelkes férfi (láttam élőben zenélni, azért mondom), de nem ártana egy új, egyedibb hang, ami a dallamilag kevésbé emlékezetesebb számokat (Lights) is kedvelhetőbbé tehetné.
A Diego még nagyon az utazás elején jár, sokat kell még tanulniuk a saját lehetőségeikről, képességeikről és határaikról, azonban jó hír, hogy az olyan dalok, mint a Here For No Reason vagy az Enough To Breathe (személyes kedvenc) biztatóan hangzanak.
10/6 - Nem tudom, Szlovákiában mennyire ismert a zenekar, remélem, elég támogatást kapnak ahhoz, hogy tovább folytassák a zenélést, és egyre jobbak és jobbak legyenek. Megérné, ugyanis a minőség javuló tendenciát mutat az előző lemezükhöz képes.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése