"...you've done enough, he's still alive and he's breathing on his own..."

  A brit indie bandával való megismerkedésem szerencsére Shooting Star című dalukkal kezdődött, ami egyszerűen gyönyörű, ugyanakkor kellemetlenkedő bogarat ültetett a fülembe: ezt én már hallottam valahol. Tapasztalataim alapján az ilyen együttesek dalai általában a Grey's Anatomy egyik epizódjába illenének bele, vagy a One Tree Hill-ébe, amivel nincs is semmi baj, mégis, mintha egy kaptafára készülnének az ilyen számok.
  Az Air Traffic azonban mégis más. Hajaz kicsit a Keane-re, a Coldplay-re, a Snow Patrol-ra (akikkel 2006 második felében együtt is turnéztak), viszont megvan bennük az az egyedi képesség, hogy olyan dalokat írjanak, melyek ismerősen csengenek, de nem találjuk párjukat, és meg sem unjuk őket két hallgatás után. A már említett Shooting Star, vagy a Charlotte, Empty Space és Time Goes By című szerzemények mind ilyenek. Kellemesek a fülnek, hiszen az énekes Chris Wall dialektusa és hangja egyike a zenekar azon stílusjegyeinek, ami megkülönbözteti őket mondjuk a Scouting For Girls-től (és a többi számtalan indie együttestől). Egy másik igen fontos elem a zongora, ami ugyan Coldplay-gyanússá teszi őket, de mégis ki bánja, ha olyan szépen szól és épül bele a lemez legszebb részeibe.
  Egy szubjektív ok arra, hogy az Air Traffic figyelmet érdemel: 2006-ban Zane Lowe Never Even Told Her Name című dalukat az év legjobb felvételeként adta le a BBC Radio-n. 

10/7 - Habár ez a jobbféle 10/7, a sok szép és jó mellett, amit elmondtam, az olyan számok, mint az I Can't Understand, Get In Line és I Like That nem keltenének túl jó első benyomást, fantáziátlanok a lemez többi részéhez képest. Ezért javasolnám a Time Goes By-t és Shooting Stars-t ismerkedésre.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése