One Night Only - Started a fire (2008)

A fiatal srácokból álló brit indie banda, a One Night Only a minap adott ki új lemezt, de gondoltam, legyen meg az időrend, előkapom először a debütáló albumot, amely a Started a fire munkacímet viseli.

Mikor először hallgattam ezt a lemezt, bevallom őszintén, felfedeztem rajta pár igazán remek slágert, aztán csókolom. Egyszerűen nem ragadta meg a fantáziámat az albumra felpakolt anyag, holott George Craig hangjába hamar szerelmes lettem, kellemes hangszíne könnyedén utat talál bárkinek a fülébe. Sőt, a számokat hallgatva néha az az érzésem, mintha egy kicsit, néhol, de csak nagyon ritkán és tényleg csak nyomvonalakban emlékeztetne Tom Chaplin hangjára. De mielőtt még a Keane-rajongók megköveznének, amiért ilyen összehasonlítást tettem, én mégis felvállalom ezt, de azért Craignek megvan a saját remek torka, fiatal kora ellenére.

Akkor jöjjön már ez az album:
A fiúk nagyon jól tudták, hogy melyik dalokat kell megmutatni a népnek, így a lemez elejére pakolt, lendületes indítást biztosító "Just for tonight", "It's about time" és "You and me" megadják a jó kis alapot, de aztán itt számomra leülepszik a dolog. A főleg gitárokra építő számok valahogyan elvesznek egymás ritmusaiban, nem érzem őket annyira különállónak, annyira sajátosnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz album, mert nem erről van szó, simán hallgatható számokról van szó. Csak a gond ott kezdődik, hogy ha megkérdezné tőlem valaki, hogy na, énekeljük el erről az albumról mondjuk a "Time"-ot, akkor én csak bámulnék bociszemekkel a nagyvilágba, mert az első három számot és az utolsót, a "Hide"-ot leszámítva semmit sem tudnék visszaidézni sajnos. Na jó, még talán az "It's alright" is megmarad. De itt kifújt.

Mindenesetre ajánlatnak itt a "You and me", ennek köszönhetően ismertem meg őket, igazi pörgős dal, nem lehet nem szeretni:

Összegezve: 10/5, az új albumukhoz viszonyítva ez csupán ennyit ér számomra. Általában elvárom egy lemeztől, vagyis a rajta található számoktól, hogy igenis emlékezzek rájuk. Vagy azért, mert nagyon jók, énekelhetőek, jó a dalszövegük vagy csak éppen fülbemászó a dallamuk, vagy azért, mert idegesítő, kínszenvedés a füleimnek, ha meghallom, elmenekülnék egy sarokba zokogni vagy ilyesmi, de legalább valamiért emlékezzek rá. Itt ez nem nagyon sikerült, de az tény, hogy azért a lemez első három száma tényleg rendben van.