Miközben Tia sorban megírogatja az albumelemzéseket az Interpol lemezekről, én igyekszem bemutatni az énekes-gitáros frontember, Paul Banks 2009-ben megjelent szólólemezét, ami Julian Plenti 'művésznéven' fut. Az Interpol által megszabott zenei vonal fellelhető ezen a lemezen is, de köszönhetően annak, hogy szólóban a zenészek hajlamosabbak elkalandozni, színesebb és néhol meglepő stíluselemekkel is találkozunk itt, amelyek egy furcsa, nehezen definiálható világot alkotnak. A sötét, baljós pillanatok ugyanúgy megtalálhatók itt, mint talán a 'legvidámabb' hangvételű számok, amiket Paul Banks valaha írt.
Tulajdonképpen két nagy csoportra oszthatók a lemez dalai: van itt kísérletezés kevés elektronikával, szaggató gitárjátékkal, megragadó dallamokkal (Only If You Run, Fun That We Have, Unwind, Fly As You Might, Girl on the Sporting News) és hegedűvel, zongorával és akusztikus gitárral való hangulatteremtés (Skyscraper, Madrid Song, On The Esplanade, No Chance Survival, H), valamint a kötelező slágerszám a Games for Days személyében. A dalszövegek a Banks-től megszokott mélységekig nyúlnak, akár csak pár szóval megragadva a lényeget, de nagyobb hangsúly helyeződik a hangszeres érzelemátadásra is.
A furcsa dallamok és kreatív megoldások végig fenntartják az ember érdeklődését, olyan érzés, mintha az ember egy képcsarnokban sétálna és minden egyes szobában másféle hangulatú, típusú műalkotásokba fut bele. Néhol köze sincsen a zenének az Interpol-vonalhoz, de hát éppen ezért jó egy-egy ilyen szólóalbum. Ahogy a Gigwise.com írta, talán az Interpol az, ami a legnagyobb sikert hozta Paul Banks-nek, de ez a project az, amely igazán felfedi előttünk a személyiségét (forrás: Wikipédia).
Ha egy szólóalbum kellett ahhoz, hogy a zenész megírja ezeket a kissé egyszerűbb, de nagyszerűbb, néhol akár poposabb (Unwind), színes dalokat, akkor hát legyen. Ha külön projekt kellett hozzá, hogy az erőteljes, aggresszívebb énekstílustól eltérve a halkabb, elgondolkodóbb oldalát is megmutassa, akkor nagyon örülünk, mert ez megtörtént.
Erős 10/8 nálam, csupán a számomra kevésbé megragadó melódiák (No Chance Survival, On The Esplanade) és a néhol túlzásba vitt egyszerű dalfelépítés, ismételgetés miatt. Ettől eltekintve izgalmas, élvezetes album az elejétől a végéig.
Ajánlat az első dal, az Only If You Run.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése