A Hurts egyik pillanatról a másikra robbant be a zeneiparba, csak kapkodtam a fejem, hogy mégis honnan jött ez az ügyes elektronikus popot játszó duó (máig sem sikerült rájönnöm).
Az titokzatos angol úriemberek hallgatók ezreit bolondították meg első lemezük második kislemezével, melyben a hanyag eleganciától kezdve a belőtt sérón és ködös légkörön át az élére vasalt öltönyökig minden megtalálható. A Hurts az én tetszésemet ezzel az eredeti, mégis ismerősnek tetsző látvány- és hangzásvilággal nyerte el. Különben is, ki nem borzong meg a túlöltözöttnek nem nevezhető hölgyek bizarr táncától, szemöldökét huncutan emelgető frontembertől és a félhomályba burkolózott medencétől?
10/9 Ha ez lenne az első dal, amit hallanék tőlük, alig várnám, hogy meghallgassam az albumukat is.
Vagy várjunk csak! Hiszen ez az első dal, amit hallok tőlük...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése