Interpol - Interpol (2010)

"...please, police me, I want you to police me, but keep it clean..."

Ha az Antics lehetett a Turn On The Bright Lights folytatása, az Interpolra is könnyedén rámondhatjuk, hogy az Our Love To Admire úgymond második fejezete. Egy ideig én is így gondoltam, de ha az ember már egy tucatszor figyelmesen végighallgatta a banda legújabb lemezét, ez a vélemény könnyen megváltozhat.
  Mintha lenyugodott volna egy kicsit a Banks által vezetett rockbanda. Nincs az a nagy összevisszaság a dalok között, ami az első két lemezen jelen volt, és még az Our Love To Admire-be is belerondított. Bátran kísérleteznek a hangszerekkel, rájöttek, hogy a dobokat nem csak a tempó biztosítására lehet használni, hogy a gitár hangozhat akkor is jól, ha kicsit jobban elszakadnak a megszokott Interpol-hangzástól, és csodás módon még a zongora is feltűnő szerepet kap.

  Carlos D utolsó nagy munkája az Interpollal, mondhatnánk ezt is, hiszen a basszusgitáros nemrég otthagyta az együttest, ezen a lemezen viszont még közreműködött, nem is akárhogyan. Az első pár dalban lehet jobban hallani, hogy a már ex-Interpolos is felelős az albumon uralkodó zsenialitásért.

  Ha már említettem az első pár dalt, akkor elmondom, hogy azok inkább a szokványos Interpol-dalok (Success, Memory Serves, Summer Well), majd egy az együttestől megszokott sötét szerelmesdal (Lights) és "slágerszám" (Barricade) után merülnek el a kísérletezésben (Always Malaise (The Man I Am), Safe Without). Banks bevallása szerint az ének sosem ment egyszerűbben, akármennyire is gondolnánk azt, hogy a lemez próbára tette a hangját és tudását, ez nem így van. Ezt annyiban érzékelhetjük, hogy kreatívabban piszkált bele nem csak a fődallamokba, de a háttérvokált is külön a lemez hangulatához igazította, hogy még élvezetesebben szóljon. A szövegek most is homályos, meghatározhatatlan módon szedik szét a már megszokott témákat a szerelemtől kezdve az önismeretig.

  Az utolsó három dal számomra az, ami igazán megragadott (Try It On, All of the Ways, The Undoing). Mindhárom a másiktól elkülönül, mégis egy szétrobbanthatatlan triót alkotnak, utóbbiban Banks még spanyolul is énekel - mindent a szórakoztatásért.

10/9 - Ha a Pitchforkon nevelkedtem volna, sikítva rohannék az 'Interpol' elől, de szerencsére nekem mások a szempontjaim egy album hallgatásánál, minthogy vajon a zenekar az első lemezükből csinálja meg a tucadikat, vagy valóban tehetségesek és kihasználják a lehetőséget, hogy jó zenét csináljanak.