Greg Laswell - Take a bow (2010)

A kaliforniai énekest (is) a Grace klinika című sorozatnak köszönhetem, az epizódokban hallható zenékért felelős emberek ugyanis előszeretettel nyúltak/nyúlnak Greg Laswell számaihoz, így némi háttérismerettel vettem kézhez idén megjelent új albumát, a Take a bowt.

Többször is meghallgatva az albumot, még mindig nem tudom eldönteni, milyen stílusba tartozik. Legtöbben az alternatív rock kategóriájába sorolják. Hát legyen az, de ne várjunk őrületes gitárszólókat és vérbeli rockdalokat, mert itt szó sincs ilyesmiről. Laswell zenéje tipikus sorozatzene: a szerelmi jelenetek vagy a nagy horderejű döntéseket szemléltető képsorok tökéletes töltelékeleme, amikor is a dal hatására közelebb kerül hozzánk a történet, megmarad bennünk, hogy "ó, milyen szép szám ment, mikor ő meg ő összejött, hát ennek utána kell járnom, mert nekem is kell egy ilyen szerelmes dal". Laswellben ennyi van, nem több: melankólikus, nyugis számok, amelyek utat tudnak találni a fülünkbe, ha olyan hangulatban kapnak el minket.

Alapjában véve szerethető dalokról van szó, mert azért az emberek többségének jólesnek az ilyen könnyedebb szerzemények. Szerencsére nem teljesen egysíkú a lemez, akadnak némileg tempósabb számok is, mint a "Take everything", az "Around the bend" és az "In front of me", és ezekben még némi slágergyanút is érzek. De tényleg csak egy picit. Aztán van nekünk egy óriási kakukktojásunk a "Come clean" személyében, amely nem tudom, miként került erre a lemezre, de a Breaking Benjamin-féle post-grunge-ra emlékeztető elemek elütnek lényegében mindenhonnan. Az egyébként főleg gitárokra építő lemezen egy-egy számban azért erőteljesen jelen van a zongora, mély szólamokat és kissé depressziós dallamokat kölcsönözve ezzel ("My fight (for you)", "Off I go", "Marquee").

Ajánlatnak a "My fight (for you)", a zongorarész miatt fogott meg rögtön az első hallgatás után:

Összegezve: 10/6, igyekszem viszonyítani más albumokhoz, hogy mikre adtam 7 pontot, és ennek fényében a Take a bow sajnos nem érdemli meg. Talán közrejátszik ebben, hogy Laswell hangja túl monoton ahhoz, hogy hosszú távon sokáig bírjam hallgatni. Talán azért sem tudok többet adni, mert nem érzem benne azt a pluszt, ami rajongóvá tenne. Egyszerűen csak úgy hallgatom a dalokat, háttérzenének megfelelnek, de ez így kevés. A Grace klinika további évadjaiba azért jók lesznek ezek is.