Nightwish - Wishmaster (2000)

A Nightwish-diszkográfia soron következő darabja a 2000-ben megjelent Wishmaster.

Nos, ez már egy erős, igazi Nightwish-album. Egytől eltekintve az összes számot nagyon szeretem, a dalokban megvan az igazi Nightwish-érzés, szóval minden rendben. Pedig itt még mindig csak Tarja énekel (Marco Hietala ugye csak később csatlakozik, így még nincs férfi vokál). Nem mintha nem állná meg egyedül is a helyét, csak számomra még további pluszt adott hozzá az, amikor már duettekre is volt lehetőség.

Na de akkor ezekről a dalokról pár szóban:
Örültem, hogy végre a lassabb számok is előtérbe kerültek, és megfelelő arányban állnak a gyorsabb tempójú nótákkal. Nem olyan balladákról van szó, mint mondjuk a korábbi "Swanheart" vagy "Sleeping sun" (bár a "Two for tragedy" ezt az irányvonalat képviseli), hanem amolyan lightosabb metálrock ("Come cover me", "Deep silent complete", "Bare grace mysery") olykor filmzenés elemekkel, mint a "Dead boy's poem"-ben.
Az igazi Nightwish-vérvonalat képviselő, a már korábban megszokott ütős dobszólamokkal bíró dalok képezik persze az album gerincét. A két nyitódal, a "She is my sin" és a "The Kinslayer" kétséget sem hagynak afelől, hogy egy erős anyag vár ránk a lemez hátralevő részében - még úgy is, ha kicsit lassabb tempójú rockdalok is felkerültek (azért lassúzni nem lehet rájuk). Szintén az album elején található a "Wanderlust", ami a billentyűk kedvelőinek lehet csemege, hiszen Tuomas nagy szerepet kap benne, a szólógitárral karöltve.
A post írása közben döbbentem rá, hogy a "Wishmaster" nem is lett kislemez, pedig pörgős és jó dal. Talán azért hihettem azt, hogy single-ként kiadták, mert valaki csinált hozzá egy >videót<, melyben kissé elferdítették a dalszöveget, és Paintben készült ábrákkal társították - kicsit gagyi, de mégis több mint 9 millióan nézték meg.
Ezen az albumon található az első monumentálisabb számuk (én legalábbis ilyennek mondom a hosszabb számaikat, ez a példány pedig 8 percen felüli), a "FantasMic", amit hosszúsága ellenére igenis meg lehet kedvelni. Itt is sok szerep jut a szintetizátornak és az erős doboknak, de hogy ne zúgjon végig a fejünk, a szám közepére beiktattak egy lágy, átvezető részt, hogy utána ismét felgyorsuljanak.
Az album egyetlen negatív dala számomra a "Crownless", mert valahogy ez már a "túl gyors és túl zúzós" kategória.

A Wishmaster limitált kiadásán szerepelt bonus track-ként a "Sleepwalker". A némiképp elektronikus hangzással rendelkező szám eléggé eltér az együttes stílusától, de a banda ennek ellenére mégis úgy gondolta, hogy megfelelő az Eurovíziós Dalversenyre. Bár a finn fordulóban a közönségszavazást magasan nyerték, Finnországot végül nem ők képviselhették az országok csatájában.

Ajánlatként a "Come cover me", hogy ne mindig a balladákat hozzam (bár szívem szerint a "Sleepwalker"-t mondanám, de az tényleg nem kimondottan Nightwish-stílus):

Összegezve: 10/8, mert bár szinte mindegyik számot szeretem, de van pár gyengébb is köztük. Mindenesetre ez a lemez az előző kettőt is sikeresen felülmúlja, így ezt már bátran ajánlom az együttessel való ismerkedéshez.