Nightwish - Over the hills and far away EP (2001)

Eddigi egyetlen EP-jüknek is szeretnék külön postot szentelni, mert bár csupán 4 dal szerepel ezen a lemezen, mégis sikerült olyan számokat rárakni, melyek jól reprezentálják, mi is a Nightwish. Az EP-n van egy gyorsabb és egy lassabb dal, egy újrafeldolgozás és egy cover is, szóval mindenki találhat magának kedvelnivalót.

A címadó "Over the hills and far away" egy Gary Moore-cover (>>itt az eredeti verzió<<), és én azt mondom, itt és most egy igazán kiváló feldolgozás született. És ezt nem a Nightwish iránti elfogultságom miatt vallom. Tarja Turunen hangja annyival több lehetőséget hordoz magában, annyival másabb hangzást ad ennek a számnak, hogy már csak ezért is érdemes meghallgatni, plusz jót tesz a dalnak, hogy felgyorsították az eredeti tempót. És azért a hangszerek fejlődését is jól mutatja a feldolgozás: 1986-ban még hegedűvel és különféle fúvós hangszerekkel vették fel a szám alapdallamát, 2001-ben pedig lényegében mindent a szintetizátorral valósított meg Tuomas.

A "Tenth man down"-ban ismét Tapio Wilska ("The Pharaoh sails to Orion", "The devil and the deep dark ocean") kerül képbe, aki már megint jó mélyen dörmög a dalban. Bár nem vagyok nagy rajongója ennek a számnak, megér egy misét, de meg fogom érteni azokat, akiket zavarni fog Wilska mormogása - nekem nem hiányozna, ha kilőtték volna az ő részét.

Hogy legyen valami balladaszerűség is az EP-n, a banda az "Away" c. számmal mutatja meg érzékenyebb oldalát. Most sem tudok mást mondani, mint hogy megint csak egy gyönyörű számról van szó, a Nightwish balladákban nem tud hibázni.

A végére maradt az "Astral romance", amelyet annak idején (az Angels fall first c. albumon) Tuomas vokáljával vettek fel, de ebben a feldolgozásban a Sonata Arctica énekese, Tony Kakko veszi kezébe a mikrofont. És megtörtént az, hogy ezt a korábban alig kedvelt számot most valahogy jobban fogadja be a fülem, és ez Kakkónak köszönhető. Tuomast egyáltalán nem szeretném szidni, de ő inkább maradjon a billentyűk mögött, ott ő az isten, de énekben egyáltalán nem erős (rá is jött erre, és nem is énekelt a korai albumok után). Kakko viszont megmentette nálam ezt a dalt, bár azt aláírom, hogy maga a szám még mindig nem mászott bele a fejembe, hiányzik a jó dallam, de ez után az EP után legalább kicsit jobban megkedveltem.

Ajánlatnak az "Over the hills and far away", első hallásra imádtam a lendülete miatt (bár azt csak a post írása előtt tudtam meg, hogy ez bizony egy feldolgozás, és nem Nightwish-szerzemény, de üsse kő). A videóklipben azért láthatjuk, milyen virtuóz zenészek alkotják a bandát (gondolok itt főleg Tuomasra és Emppura a szólógitárral):

Összegezve: 10/6, mert bár EP-nek remek válogatás, mindenkinek igyekeztek kedveskedni, de nem olyan erős dalok ezek (leszámítva az "OTHAFA"-t, csak hát az nem saját). A koncepcióért viszont tényleg pirospont, bár az "Away"-t kellett volna EP-zárásnak, dehát miért is kell nekem mindig mindenbe belekötnöm?