A Nightwish-albumok történetében a 4. nagylemez a Century child, amely az eddigi lemezektől eltérően markáns férfivokállal is bír, hiszen Sami Vänskä helyett Marco Hietala jött, látott s győzött. Ugyanis az ő személyével nemcsak egy remek basszusgitárost, hanem egy igen erős hangú énekest is nyert a Nightwish, így végre duettek is készülhettek.
Úgy érzem, a Wishmaster-album volt a fordulópont az együttes életében. Ott találtak rá valami olyasmire, ami nagyrészt megmaradt a későbbi lemezeknél is, ez pedig nem más, mint az egyensúly. Megvan az arány a tempósabb és a nyugisabb dalok között, visszavettek a korábban jellemző durvább zúzásból, és egyre több a szimfonikus zenekari betét, amit ideje volt már hozzácsapni Tarja operahangjához.Akkor a számokról:
Az album rögtön egy 6 perces számmal nyit, a lightosabb fajtából való "Bless the child"-dal, mellyel remekül elaltatnak minket, aztán meg beüt az "End of all hope", ami a címének megfelelően sötétebb dallamokkal érkezik. A folytatás sem pozitívabb, a "Dead to the world" is kb. annyi vidámságot hordoz magában, mint a címbeli dead szócska. Nem véletlenül emlegetik az egyik legsötétebb Nightwish-lemezként a Century childot.. Egyébként ebben a számban már színre lép Marco, és nagyon sokat dob a dalon, mert itt igény van a mélyebb hangzásra, ezt pedig Marco meg is adja azt.
A kezdő borúsabb dalok után jön az "Ever dream", ahol a magasabb hangoknak (mind a hangszerek, mint az ének terén) köszönhetően kisebb feloldódást érzek, de ezt rögtön meg is szünteti a "Slaying the dreamer". Merthogy a dalcímek beszédesek, harmóniában állnak a a számok hangvételével, és ezt eddig nem nagyon éreztem a korábbi albumoknál. Szóval a "Slaying the dreamer" a keményebb hangzás képviselője, de engem nem fogott meg, kissé szétesőnek érzem a többi számhoz képest.
El is érkeztünk a szokásos balladához, jelen esetben a "Forever yours" képviseli ezt a vonalat. Szimplán tökéletes, mint minden lassabb szám, amit Tuomas megír. Nem gyorsulunk be túlságosan az ezután következő "Ocean soul"-lal sem, mely egy kellemes számnál nem jelent többet, de nem akarom lehúzni, mert jó, csak éppen Nightwishhoz képest szokatlanul átlagos. Igazi pozitívum viszont a "Feel for you", amelyet az album legerősebb duettjének érzek. Szép lassan indul be a szám, de mihelyst megszólal Marco, máris erősebbé válik minden, még akkor is, ha a dal lendületét megtörik bizonyos átvezető részekkel.
A végén jön a "The Phanton of the Opera", amely eredetileg Sarah Brightman és Michael Crawford előadásában szólt (itt meghallgatható) Andrew Lloyd Webber "Az operaház fantomja" c. darabjában. Erős cover lett, az eredetihez képest nagyon is érezni a Nightwish hatását, és bár maga a szám nem tetszik, a feldolgozás az eredetihez képest annál inkább. A lemez méltó befejezését pedig a "Beauty of the beast" (nem keverendő a "Beauty and the beast"-tel) adja meg, amely 10 perces hosszúságával, sok ritmusváltásával, filmzenei hatású elemeivel és egy kórus segítségével válik igazán monumentálissá és tökéletes befejezéssé.
Ajánlatként az "Ever dream", mert bár a "Feel for you"-t akartam, akkor nagyon önző lennék, így egy másik remek dalt választottam:
Összegezve: 10/7,5, mert nem egy Wishmaster, de azért többet ér 7 pontnál. Marcóval sokat nyert az együttes, kellett egy ilyen tökös vokál Tarja mellé, úgyhogy örülök, hogy ő is bekerült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése