A Fleet Foxes nevű együttest nem olyan régen fedeztem fel magamnak, és habár még nem egészen őrülök meg értük, érdekes kutatásokba kellett magam belevetnem, hogy megértsem, miről énekelnek. Az egyik legkülönösebb elmélkedésbe legújabb kislemezük hallgatása közben süppedtem bele, nem volt egy egyszerű anyag.
A mesélő az énekes, Robin Pecknold. Arról beszél, hogyan tanította arra már gyermekkorától a társadalom, hogy csak egyéniségek léteznek, és csak ezzel az idealista képpel lehet előrejutni, miközben pedig felnőtt, arról kezdett álmodni, hogy szeretne valahová tartozni, amivel jót tehet a világgal, amivel megakadályozhatja, hogy rossz dolgok történjenek. Egyszerűségre vágyik, de cselekedni akar. Akár egy kis gyümölcsöskertben is szívesen dolgozna, erről beszél a végén. El szeretné tölteni az idejét egy egyszerű, de tisztességes munkával. A dal üzenete az, hogy nem szabad leragadni ennél a független ideológiánál, hanem mindenkinek ki kell vennie a részét a társadalomból, mint egészből azzal, hogy azt csinálja, amihez ért.
Kellemesen csalódtam, és nagyon tetszik. 10/8
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése