Andrew McMahonról igazán nem lehet elmondani, hogy lopja a napot. A Jack's Mannequin megalakulása előtt Kalifornia egyik legsikeresebb punkrock együttesének énekese volt, majd új zenekarának első lemeze után úgy mellékesen legyőzte a leukémiát, alapítványt hozott létre, kiadott egy dokumentumfilmet és egy második lemezt, újra összehívta a Something Corporate-et, aztán nyári turnéra indult, s végül ismét stúdióba vonult a Jack's Mannequinnel.
  Ennek eredményeképpen mutatták be a napokban első kislemezüket az október 4-én kiadásra kerülő People and Things című albumról, melyet My Racing Thoughtsra kereszteltek. Már egy pár hónapja játszották élőben is (többek között a hatalmas sikert arató Coachella fellépésükön is), és McMahon meg sem próbálta eltitkolni, hogy ez a dal szerepel a készülő lemezen.
  Élő előadások ide vagy oda, mégis a stúdióverziótól kap teljes képet az ember, és személy szerint, amint rálátást nyertem erre a bizonyos képre, már tudtam, hogy nagyon fog ez tetszeni. McMahon ígéreteinek megfelelően nem a leukémiából való felépülése van a központban (mint a The Glass Passenger dalainak többségén), sokkal inkább minden más, ami azóta inspirálja és boldoggá teszi. A My Racing Thoughts jobban hasonlítható az Everything In Transites dalokra (azok közül is a zongoraközpontúbbakra), vidám, táncolható, és nagyon fülbemászó. Jó érzésem van az új albummal kapcsolatban. 10/9


Korábbi Jack's Mannequin review-k: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése