Bernhoft - Solidarity Breaks (2011)

"Why don't you shout out my name? Why won't you look me in the eye no more?"

  Személy szerint mikor koncertre megyek, szemöldökhuzogatással és helytelenítő ciccegéssel fogadom a nyitóegyütteseket, mondván mi szükség van rájuk, az együttesemet akarom látni, akikért ennyit utaztam, akiket annyira szeretek! Áprilisban a Kaizers Orchestra koncertjén sem volt másképpen. Ki ez a Bernhoft? Mit akar itt? Különben is, miért késlekedik?
  Aztán előbotorkált ez az alacsony, piszkafavékony norvég fiúcska hatalmas szemüvegével, leült egy székre, kezébe vette a gitárját, majd játszani kezdett. Egyik dalát sem ismertem, mégis olyan jó hangulatot csinált egymagában, hogy egyenesen sajnáltam, mikor leszambázott a színpadról. Teljesen elbűvölt egyszemélyes zenekarával és különleges technikájával, miszerint a dal elején "sávonként" felvette a szólamokat (basszus, refrén, refrén egy oktávval feljebb, gitár riff), majd néhány pedált megnyomogatva, amikor szükség volt az adott felvételre, lejátszotta, majd ráénekelt, rájátszott a gitárjával, meg még ami eszébe jutott. Nem minden nap lát ilyet az ember. (Ha valakinek ötlete sincs, miről beszélek, akkor az nézze meg ezt a videót.)

  Legújabb stúdióalbumához viszont csak a minap jutottam hozzá, és amellett, hogy kellemes emlékek öntötték el szívemet, azt is meg kellett állapítanom, hogy ez a norvég fiú tud valamit. Keveri a diszkós, funky-s zenét a gitárpoppal, jó érzékkel forgatja a szavakat, erős, soulos hangja van és elbűvölő humorral kezeli a dallamokat, effekteket, amikkel igazán könnyen emészthető dalait keríti körbe. 

  Gyorsabb, vidámabb dalai egyszerűbben nyerték el a tetszésemet (Choices, Cmon Talk, Buzz Aldrin), de van valami gyönyörű érzékenység füstös bár hangulatát idéző számaiban (Space In My Heart, Stay With Me). A slágerek a lemez elején találhatók (Sing Hello, Good Intentions), de a végén frissítőnek megkapjuk a Tears for Fears legnagyobb slágerének feldolgozását, a Shoutot is, ami meglepően máshogy szól, de megmosolyogtatja a hallgatót.

  Tehetséges ez a fiú, tizenegy dal alatt alig hagy időt gondolkodni, hogy most végülis mit hallgatok én? Annyit veszünk csak észre, hogy jó ez a dal, olyan kis feelgood, hallhatom még egyszer? Szerencsére rongyosra hallgathatjuk ezeket a számokat, és miért ne akarná bárki feldobni a napját egy ilyen régimódú, mégis friss, pörgős és vidám lemezzel? 10/8

A szerző ajánlata: Sing Hello, Cmon Talk, Choices 

(nem nagyon szeretek letöltési linket adni, de egyelőre elég, ha a híre terjed a fiatalembernek, szóval tessék)