Talán be sem kell mutatnom ezt a norvég együttest, hiszen ha a-ha, akkor mindenkinek beugrik a "Take on me" c. daluk. A last.fm statisztikái szerint kb. 95 ezren hallgatták ezt a slágert, minden más számot max. 15 ezren, pedig ettől a daltól én speciel falra mászom. Lehet, hogy abban az időben, mikor kijött, ez volt a menő, de most már botrányosnak ítélném. A bandának van egy halom minőségi száma, melyek sokszorosan felülmúlják ezt a borzalmat (elnézést, ha valakinek a lelkébe/fülébe gázoltam). Mivel nekem először ez az album volt meg tőlük, erről írnék, és így talán nem "egyszámos előadóként" maradnak meg az emlékezetekben.
Előre leszögezném, hogy ennek az albumnak köze sincs a "Take on me"-féle stílushoz. Sokkal letisztultabbnak és hallgatóbarátabbnak mondanám, ez már nem synthpop, inkább pop-rock, sok akusztikus gitárral. Néhány szám nyomvonalakban emlékeztet a skót Travis stílusára, de azért alapvetően egészen vegyes lemezt kaptunk. Morten Harket hangját szokni kell, mert néha kellemetlenül magas lehet a fülnek, de tény, hogy igazán tisztán képzi a hangokat, és nagyon komoly dolgokat tud kiénekelni.A számokról:
4 dalból lett single, először azokról essen szó. A "Minor earth major sky" a "Holdraszállós-űrhajós" klipje miatt maradt meg elsőre, de aztán a számot is nagyon megszerettem. Attól függetlenül, hogy a refrén végülis csak egy mondatból áll, mégis van egyfajta hangulata a számnak. Nem állítanám, hogy - mint a klipben - a Holdon érzem magam, de vannak olyan effektek a dalban, amelyek elősegítik ezt (pl. néha az ének mintha egy walkie-talkie-n keresztül szólna, szóval afféle NASA-űrhajó közti kommunikációs szituációt képzeltem el). A "Summer moved on" kissé drámai a vonósokkal, plusz Morten hangja kiveri a biztosítékot, de a refrénben lévő szokatlan dallammegszakításokkal együtt mégis valami egésszé áll össze a dal. A "The sun never shone that day" egyszerűen jó, ütemes és fülbemászó, míg a "Velvet" ennek ellentéte: teljes belassulás, kapunk egy női vokált is, amely még nyomasztóbbá teszi a dalt (nem beszélve a hullaházas klipről), de ettől még igazán szép, nagyon sokat ad hozzá az akusztikus gitár.
Az album többi részét nagyjából lassabb tempójú dalok alkotják, de ez nem rontja az értékét, mert jó számokról van szó. Ezek közül kezdeném a "Barely hanging on"-nal, na ez kicsit a Travisre, sőt még a Coldplayre is emlékeztet, bár valószínűleg csak engem, biztos a zenei alap az oka. Mindenesetre szerethető, andalgós szám, vonós kísérettel és jó háttérgitárszólókkal. Az "I wish I cared" személyes kedvencem, számomra altatódalnak is elmenne. Hihetetlenül gyönyörű és tiszta kitartásokat hallhatunk Mortentől, ehhez jön hozzá újfent a vonóskíséret (itt meg néhány dallam a The Verve-féle "Bittersweet Symphony"-ra emlékeztet), a végkifejlet pedig egy magával ragadó ballada. A "Little black heart" kicsit mélyebb hangzásvilágba evez, szomorú dallamokat generálva ezzel, és ugyanez mondható el a "Mary Ellen makes the moment count" c. számról is, ahol a mély háttérvokál is csak a nem éppen örömteli hangulatot fokozza. De hogy a lemez világának változatosságát támasszam alá, ott van a "To let you win", amely a kis harangjaival és monoton lüktetésével a hóesést eszünkbe juttatva némi karácsonyi érzést kelt. Azért nem megyek el szó nélkül a "Thought that it was you" és a "You'll never get over me" mellett sem, mert lehet, hogy nem tudok belőlük kiemelni semmit, de mégis kellemes számok, még a lassabb kategóriából. Van még egy tempósabb dalunk, a "The company man", mely szintén egy Travis-stílusú dal, de kissé beleszürkül a lemezbe, s erről ennyi elég is.
Amit majd' elfelejtettem, az az "I won't forget her", mert ez méltatlan erre az albumra, mintha mégis visszaköszönne valamennyire a "Take on me"-korszak, csak egy lassabb verzióban. Ez a régies hangzás teljesen elüt a lemez többi dalától, óriási kakukktojás, kár, hogy rontja az összképet.
Ajánlatnak az "I wish I cared" - vigyázat, "hihetetlenül magas hang"-veszély!
Összegezve: 10/8, belassuláshoz sok számot kaphatunk erről az albumról, s bár nem ugrik be minden dalnak a refrénje, mégis azt mondom, hogy ez egy igazán jó a-ha-lemez lett, és áldom az eget, amiért elfelejtették a "Take on me"-korszakukat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése