Ellie Goulding - Lights (2010)

 "...telling me I'm winning wars they created just to understand..."

  A Starry Eyed-ot egyszer vagy kétszer láttam a tévében, annyi esett le, hogy ez is valami Pixie Lott féle töltelék lesz, de aztán a minap nagyon beleragadt ez a dal a fejemben, és rájöttem, hogy gyakorlatilag nem is rossz. Huszonhárom évesen egy albumtöredékkel a háta mögött a BBC "2010 hangja" és a Brit Awards kritikusok díját elnyerve Ellie tökéletesen kezdte a karrierjét. 

  Goulding 2008 óta dolgozik zenészként, és habár csak 2009 őszén írta alá a szerződését a Polydor-ral, e hó elsején máris kijött egy alig 35 perces anyaggal, ami elsőre talán kevésnek tűnhet, de közelebbről vizsgálva egy tartalmas lemezről beszélünk.

  Ez az elektronikus dance dolog olyan hölgyeményeknek hozott sikert eddig, mint a Florence + The Machine vagy a Marina & the Diamonds, hozzájuk csatlakozik Ellie Goulding is egy kellemes, álmodozó hangulatú lemezzel a szerelemről és dühről, tarkítva nem mindennapi hangjával és dalszövegírói képességeivel.
  Amit a kétszer ennyi idős zenészek albumok alatt nem tudnak kifejezni, azt ő mindössze 23 évnyi tapasztalatával és kislányos bájával intéz el. ("Who am I to say I'm always yours..?") 

  Habár ez a fátyolos, nem egészen stabil lábakon álló hang egyeseknek az aranyosból egy idő után átcsúszhat az idegesítőbe, és a szintis, Imogen Heap-et idéző hatások (Your Biggest Mistake) is lehet, hogy jobban fekszenek egy kifejezetten ilyen zenét kedvelő hallgatónak, azért a tehetséget mindenkinek meg kéne benne látnia.

  A két legerősebb track itt is az első két single lett (Starry Eyed, Under The Sheets), de van még jó pár kreatív, ritmusos és kedvelhető dal (The Writer, Wish I Stayed, Guns and Horses).

10/8 - Mindenkinek csak javasolni tudom, aki egy friss, új hangra szomjazik.