"...i am the light in the dark, i am the match, i am the spark..."
Mikor még csak a This Is The Life-ot ismertem Amy-től, és megnéztem egy-két interview-t vele, úgy gondoltam, hogy akit Travis-ék Turn c. dala inspirált a zenélésre, az rossz ember nem lehet. Később aztán elég komolyan bele is szerettem a skót hölgy debütáló albumába, és mikor hallottam az új lemezről, nagyon megörültem. Az első single, ami a Don't Tell Me That It's Over címet viseli egész csinos lett, mondjuk ki: imádom, de hallva az egész lemezt, már egyáltalán nem biztos, hogy ez a leghitelesebb szószólója a Curious Thing-nek.
Az album első fele egy elbűvölően bájos témára épül, Miss MacDonald elmélkedéseit hallhatjuk az életről olyan elbűvölő dallamokba bújtatva, mint a Spark és a Love Love fülbemászó melódiái. Sokkal több az elektromos gitár és a zongora (a vonósok azonban az első single után el is tűntek - nem vicces, reménykedtem egy ideig, hogy talán többet kapunk belőle), de az akusztikus gitár is (melyen Amy saját kezűleg játszik) szépen megmaradt, egy kis élt, és nosztalgikus hangulatot adva a lemeznek.
Ami nekem fura volt, és aminek nem különösebben örülök, hogy az énekesnő mintha lejjebb vett volna a hangjából, nem mer talán kísérletezni a magasabb dallamokkal (mint anno a Run-ban), pedig ezt a hangot bűn másfél oktávba zárni.
Folytatva a lemez második felével, kicsit egysíkúbb lesz a repertoár, jönnek a gitárpop, aranyos, kislányos dalok (This Pretty Face, My Only One), ezekkel sincs semmi baj, csak talán nem a legjobb választás egy Troubled Soul után (ami amúgy egy highlight-ja a lemeznek) betenni a Next Big Thing-et.
Pár helyen, ha a saját igényeimnek megfelelően alakíthatnám a lemezt, akkor a Give It All Up-ba kicsit színesebben variált témát, a What Happiness Means To Me-be meg kevesebb erőltetett drámaiságot vinnék, és tökéletes lenne.
10/8 - A sokat akar a szarka-feeling miatt, amúgy nem csalódtam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése