Marina & The Diamonds - The Family Jewels (2010)

"Oh my god, you look just like Shakira! No, no... you’re Catherine Zeta!! Actually, my name's Marina..."

  Nem győzöm elégszer kihangsúlyozni, hogy egy női előadónak nagyon nehéz dolga van nálam, de - ha ez számít valamit - nem lehetetlen meghódítani engem sem, tökéletes példa erre Ellie Goulding, Amy MacDonald, Kate Nash vagy Emilie Autumn, akik mindenkori kedvenc női zenészeim. Ha már szó esett Ellie Goulding-ról, megemlíteném azt is, hogy általa találtam rá Marinára, a félig görög, félig wales-i énekesnőre, aki habár mindenhol hasonló előadóként van emlegetve Ellie mellett, szerintem semmi közös nincs bennük.

   Marina Diamandis - avagy az új Kate Bush (én nem értek egyet ezzel a megnevezéssel) - nem származik szegény családból, nem derültek ki az életéről "véletlenül" sokkoló tragédiák, és mégis egy remek, tehetséges énekesnő vált belőle, aki három single-lel, egy önálló albummal, és több videóklippel is büszkélkedhet.

  Az album főleg a zongora köré épül szintis hatásokkal és elragadó basszussal (Rootless), valamint fura, vicces hanghatásokkal Marinától (Mowgli's Road). Az énekesnőnek amúgy félelmetesen magas hangja van, ugyanakkor természetesen, nyersen, néha már idegesítően profin képezi a mélyebb hangokat is (Girls), emellett pedig tud még rekedten sikoltozni is (The Outsider), vagy már-már áriázásba áthajlóan énekelni (I am Not a Robot).
  El tudom képzelni, hogy azoknak, akiknek a Florence+The Machine hősnőjének hangja nem tetszik, azoknak az is ellenszenves lesz, hogy Marina ennyire rettenetesen sokat affektál, de szerintem ez mind az érzelmek, indulatok kifejezésének eszköze, és valahogy mindig is vonzódtam a lökött énekesnők zenéjéhez.

  A dalok szövegileg mind egyfajta önkifejezés köré csoportosulnak, van itt minden, álmok elérése (Are You Satisfied), társadalomkritika (Hollywood), szerelem (Obsessions), valamint görbe tükör és őszinteség is (Oh No!).

10/8 - Egy kicsit féltem az albumtól az elején, mert nem éreztem az I am Not a Robot féle elsöprő energiát/kedvességet az első dalokban, de végül az egész album alkot egy egységet, egy egyéniséget, és remélhetőleg egy ígéretes és sikeres jövőt.