Hiába akarok, nem tudok objektív lenni, nem annyira, mint szeretnék, ugyanis ez a dal volt az első, amit a denveri piano rock bandától először hallottam, valamint egyéb kellemes emlékek is fűznek hozzá. Ezért lehet, hogy első nézésre csak a vihogásig jutottam el, másodszorra viszont már próbáltam komolyan szemlélni a videót.

  Lassacskán leesett, hogy azok ott lengedező videókamerák, és habár nem vagyok híve az ilyesféle klipeknek (The Veronicas - Everything I'm Not ugrott be először), ez valami hihetetlenül aranyos (köszönjétek Patrick Meese kisfiús bájának), valamint az az érzés is könyörtelenül a magáévá tett, hogy ha bármikor szakítanom kéne ezzel a kedves fiatalemberrel, akkor az történjen így. ;)

  Habár az alapokat az énekes, Patrick Meese vázolta fel a tagoknak, a rendezést az ötlet után Ryan Bartley vette át a Ghost Town Media-tól (ugyanezen cég emberei karolták fel Meese-éket a Next In Line videó elkészítéséig is).

Az ötlet nem valami eredeti, de hangulatos nagyon, és mindig jó szemmel nézem, ha kisfiúk keménykednek és törnek hangszereket, úgyhogy 10/7. 

Read Users' Comments ( 0 )

2009-ben egy nagyszerű albummal jött ki az immár csak három tagú denveri indie/piano rock együttes, előtte három beszerezhetetlen EP-vel, és egy ugyancsak beszerezhetetlen Our Album Year nevű LP-vel ajándékoztak meg minket, ami annyira kevés sikert hozott nekik, hogy a legtöbb zeneblog és zenével foglalkozó blog észre sem vette, és a 2009-es Broadcast-et tekintik a zenekar debütáló albumának.

  Én azért szeretem nagyon.

/igen, csak ekkorában volt/

  Annak ellenére, hogy relatíve pocsék. Elsőre például hangszerelésben. A dobokhoz nem értek (sok más melett sem), de azt hallom, hogy elég egyszerű az alap, nem éppen valami eszeveszett headbang (nem mintha elvárnánk), de mikor már az "unalmas" szón gondolkodom, az már nem jelent jót. Gitárban sem valami erősek a fiúk, legalábbis négy éve még biztosan nem voltak, mert alig lehet észrevenni valami kis megkapóbb alapot vagy ötletes dallamot. A szintetizátor viszont olyan dalokhoz ad egy egyedi hangzást, mint a Letters, az After I Am Gone és a Breakout.

  Ami még mindig is erőssége volt a Meese-nek, és ami miatt személy szerint mindig szeretni fogom őket, az a zongora és Patrick Meese természetfeletti dallamíró képességei. Az már egy más téma, hogy a szöveget alig lehet kihallani éppen Patrick Meese felettébb férfiatlan és különös hangfekvése miatt, de még mindig a dallamoknál tartunk. Olyan amúgy gyenge dalokat dob fel az egyszerű, mégis elragadó, fülbemászó dallamaival, mint a Breakout vagy a Champion, amiben a már említett zongora is elég hatalmasat alakít.

  Az Our Album Year a Broadcast-tel ellentétben hangszerelésileg eléggé egy síkon mozog, végig marad ez a fiatalos, pattogós hangulat éppen a dallam sokszínűsége miatt, ugyanakkor nem volt éppen jó ötlet olyan hosszúra nyújtai egy-két dalt, a hallgatók türelmetlenebbje egy csapásra elveszítheti az érdeklődését a lemez iránt, talán ezért is ment valami jól a banda dolga, és talán ezért döntöttek úgy, hogy popposabb hangzásra váltanak.

  Részemről a kedvenceim az Audiobody és a Don't Forget(!!!), melyek szerencsére csak az együttes jobb oldalát mutatják meg, Nathan Meese és Mike Ayars az album második felére megtanultak háttérvokált énekelni, ez dícséretes teljesítmény, itt már a szövegben is vannak jó húzások, és az elektronikus effektekben is megjelenik a fantázia.

  Ezt gondolom én. Hogy egy debütáló albumhoz képest egész ügyes, ahhoz képest meg, amire tényleg képesek lennének (a Broadcast bizonyította, nem tudják már titkolni), szinte elfogadhatatlan, ezért 10/5-öt kap.

Read Users' Comments ( 0 )

Alapjában véve nálam a denveri bandáknak nincsen nehéz dolguk. Az olyanoknak sem, akik Rod Blackhurst kapcsán (The Heyday), vagy Isaac Slade kapcsán (Meese). Mert ilyen vagyok én. :)

  Természetesen melyik másik dalt is hallgathattam meg először, mint a "Tell Me It's Over"-t :) Amint meghallottam az énekes hangját, az ugrott be, hogy: NA NE, ez fog engem lenyűgözni, ez ejti majd rabul a szívemet, és csal könnyeket az én szemeimbe, ahogy Kayla barátnőm mesélte?
  És hát... ja, nagyjából így. Jól van, lehet, hogy nem egy Josh Groban (csak neked, Mira :D), de kedves hangja van, és igazság szerint nem is arra megy, hogy a hanggal kápráztasson el, sokkal inkább a fülbemászó, kreatív, színes dallamok az erőssége a colorado-i együttesnek.

  Egyik sem kifejezetten... vidám dal, de nem is túl szomorúak, sokkal inkább az a furcsa, hogy a pörgős alap fölé visznek ilyen hullámzós, lebegős dallamot.
  Szép kis alternatív piano-rock, azt meg... tudjátok, a Tija különösen kedveli :D

  Az album címadó dala nem igazán fogott meg, ez tulajdonképpen, ami nem igazán tetszik. Taking The World On, ez sem igazán extra, de így vagyok a The Medicine-nel, a Say You're OK-vel és a Bonfire-rel :) 
  De különben rendben van. 

  Jól van, mondok valami furát. Vegyééétek... a We Shot The Moon-t, a The Fray-t, és a Starsailor-t. Megvan? Tessék betenni egy ilyen mixelősszarba, kavarjátok össze, és az a Meese. A We Shot The Moon fiatalos lendülete, a The Fray mély zongora... (van olyan, hogy zongora riff? xD) és a Starsailor különleges dallamvilága... plusz a Meese-tesók fantáziája ;)
  Még annyit, hogy a Movie Screens-t kicsit nekem hallgatni olyan volt, mint a Trust Me. Igen hasonlóak a dobok, és.. és ez jó. Pluszban még a Meese-bratyók és Isaac Slade a The Fray-ből jó haverok. ^-^

  Mondok még valamit. Ez nem ilyen dalelemezgetős review, mert elég különlegesnek tartom ezt a zenét ahhoz, hogy... saját gondolataimat is jobban kifejtsem. Ez az a fajta zene szerintem, amit ha... meghallgat az ember, és utána ha nem hallgatja, akkor nem érzi jól magát. Az ilyen dallamokat jó hallgatni. Jó tudni, hogy vannak olyan emberek, akik képesek ilyen szép zenét írni, ilyen letisztult, kedves dallamokat komponálni.
  Mert nélkülük bizony réteges birkaürülék vagyunk.

  ^-^
Azért jó ez, mert lásd pár sorral feljebb :D
Azért rossz ez, mert nem rossz. És az fura.
Hallgassa az, aki bírja az alternatív piano-rockot. Ez tipikusan az. Se több, se kevesebb :)
A legjobb számja a Zalbumnak most a Tell Me It's Over, deeee... mindegy, nem kezdek izélni, a Tell Me It's Over a legjobb szám, sok más dal közt.
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja a Broadcast. Nem igazán vágott gyomorba, semmit nem éreztem nagyon.
Szerintem ez a tipikus 10/9, ami hamarosan 10/10 lenne, ezért hamar kell megírni a review-t, mielőtt öngyilkosságba üldözném magam, amiért elvből sosem adok 10/10-et. :)
Különben meg most a Next In Line a legjobb dal. MI FOLYIK EKÖRÜL A BANDA KÖRÜL? Még ma megszerzem régebbi albumukat :)

Read Users' Comments ( 0 )