A dalt már csak azért sem fogom tovább dicsérni (azért itt a link, ha valaki arra kíváncsi), a videóról viszont van bőven mit mondani. A stop motion egyszer már nagyon bejött az együttesnek (lásd: Strawberry Swing). Az a videó látványos és gyönyörű lett, és habár most más módon, mégis ehhez a módszerhez nyúltak vissza a videó készítői, az eredmény sajnos kevésbé lett lenyűgöző.

  Az egészen biztos volt, hogy egy ilyen dalhoz egy ugrálós, színes, bulizós, mozgalmas videó kell, hogy a néző ne aludjon el, azonban kicsit túllőttek a célon. A sok ugrálás és sok vágás már bántó a szemnek, és mikor a refrén alatt végre pihenhetnénk, elkezdődik az őrült villódzás, a neonfények és miegymás. Nem állítom, hogy ez egy rossz videó, de mindenből egy kicsit több van benne a kelleténél. 10/6

Read Users' Comments ( 0 )

A világon háromfajta ember létezik. Aki nagyon szereti a Coldplay-t, aki utálja őket, és van is rá oka, a harmadik pedig még életében nem hallgatta meg egész albumukat, de hát nagyon kúl utálni őket (a Nickelbackkel egyetemben), miért ne? Szerencsére a Martin/Champion/Buckland/Berryman négyes éppen ezzel foglalkozott a legkevésbé, viszont az elmúlt években sokkal inkább azon szorgalmaskodtak, hogy dalaik egyre nagyobb tömegeket mozgassanak meg (akár negatív, akár pozitív értelemben), és egyre több rádióállomásra férkőzhessen be. Mintha szükségük lenne rá. Mégis, nem tudjuk észrevenni, hogy az egykor olyan nehezen emészthető, "albumonként párslágeres" együttes a Viva La Vidára kidobált minden felesleges britpopos elemet a zenéjéből, és legalább ugyanannyira eladható lett minden daluk, mint a Snow Patrolnak.

  Ez szintén csak akkor foglalkoztat bárkit is, ha az illető Pitchforkon nőtt fel.

  Az egyre növekvő rajongó- és hallgatótáborral együtt azonban az igények is nőttek, s ma délelőttre többszázezer csodáló rágta tövig minden létező végtagját, amikor is a BBC a világon először adta le az együttes ötödik albumának első kislemezét. Az első visszajelzések pozitívak voltak, a másodikak is inkább lelkesülő fanoktól érkeztek, hogy vallást változtatnak és beleborotválják a tarkójukba az együttes nevét, mi azonban türelmesen hatodszorra és hetedszerre is végighallgattuk a dalt, mielőtt véleményt mondtunk volna. Igen, igen, az intrót megvették a The Sacadostól, rendben, majd túltesszük magunkat rajta, azonban nagyon ismerős ez az alap is. Arra emlékeztet, mikor a már említett Snow Patrol a fenomenális A Hundred Million Suns után best of válogatásukra megírták a Just Say Yest. Nem túlságosan, de éppen eléggé, hogy szemöldökvonogatásra késztesse az embert. Mi ez a hirtelen jött menekülés az elektronikusabb hangzás felé? Nem? Senki nem tudja? Én sem. Biztos valami új trend.
  A negatívumok sorát akkor ennyivel le is tudtuk volna, most jöjjenek a dolgok, amikért érdemes szeretni ezt a dalt. 

  Itt van először is az észbontó riff, amit Jonny Buckland tehetségének köszönhetünk (annyira jól működik ez az ír hangzás egy ilyen modern borítóba csomagolva), a rövidke sorok, amikhez tökéletesen passzol az intenzív dallamvezetés, és gondoljunk csak bele, milyen őrjítően fog ez hangozni arénákban, fesztiválok nagyszínpadain, csakúgy ahogy klubkoncerteken is. Ezért szerethető a Coldplay, mert habár sokat változtak a kezdetek óta (bréking nyúz, a változás nem mindig rossz), de amikor megugorják a szintet, akkor toronymagasan.
  Azt hiszem, eleget hízelegtem nekik, abba is hagyom, hallgassa mindenki soksok szeretettel. 10/9

Read Users' Comments ( 0 )

Hogy rég hallottunk a Coldplayről, az is biztos. De annyit már tudunk, hogy 2011-ben új album, így vége a Viva la Vida or Death and all his friends óta tartó böjtnek, és három év után ismét a brit bandáról fog szólni az angol zenei élet. Bár a kiadás dátumánál még ott figyel egy kérdőjel.

December elsején volt a nagy visszatérés a Christmas lights című dallal, amellyel az együttes tagjai természetesen a karácsonyra szeretnék hangolni az embereket. Engem pont nem sikerült ezzel meggyőzni, a dalszövegen kívül valahogy nem köszönnek vissza a karácsonyra emlékeztető dallamok, hatások, a tagok inkább megmaradtak a Viva la Vida stílusában, és nem kísérleteztek újdonságokkal. A megkapó zongoradallam és a föld alóli mélységekből előmászó, majd a saját hangnemét végül sikeresen megtaláló Chris Martin azért még mindig megnyerő, nehéz volna nem szeretni ezt a számukat. Messze van a nagy slágerektől, és a nem teljesen lineáris dallamvezetés miatt kicsit szokatlan volt elsőre, de a 10/8-at azért megkapja.

Maga a videó szintén távol áll a karácsony témakörétől, de ettől eltekintve megint egy nagyszerű Coldplay-videó született. Az ismét színpaddal a háttérben fellépő zenészek a "Life in technicolor II" klipjére hajaznak, de most bábok helyett egy, a szivárványszínű billentyűivel önmagát megszólaltató zongorát, hegedűn játszó Elviseket, fehér égőkkel kirakott fákat és tűzijátékot kapunk - a bandával karöltve. A szabad ég alatt, a Temze mellett felállított ódon színpad a mozgó háttérelemeivel és lelkesen zenélő "színészeivel" kitűnik London sötétségéből, a világító erdő pedig csak fokozza az éjszaka és a vibráló színpadi látvány közötti kontrasztot. Ez a klip még a nulla karácsonyi hangulata mellett is 10/9.

Read Users' Comments ( 0 )

A furcsa nevű Apparatjik nevű zenekar (tulajdonképpen supergroup, ahogy mondani szokás) tagjai különböző más együttesekből verődtek össze: Guy Berryman, a Coldplay basszerosa, Jonas Bjerre a Mew-ból, Magne Furuholmen az A-ha gitárosa/billentyűse, valamint tag még Martin Terefe producer is.
Most február elsején jött ki bemutatkozó albumuk, a We are here, arról nem tudok, hogy továbbra is együtt akarnak-e dolgozni, bár minden bizonnyal megérné nekünk a dolog.

Már ugye annak, aki szereti az elektronikus-alternatív rockot, abból is a kísérletezősebb fajtát, mert ez az. Ha valaki egy pillantást vet a honlapjukra (ITT) vagy az album minden jóindulattal is érdekes borítójára (lásd fent), akkor már kap egy ízelítőt abból, hogy milyen lehet ez a zene - de nem kell megijedni, komolyan nem. :)
Ugyan meglehetősen elszállt az album, ráadásul valami történet is van körülötte egy világról, szuperképességű állat-emberekről meg idegen lényekről, de ez nekem nem jött volna le a zenéből, ha nem olvasom korábban a honlapon (most ugyan nem találom, hol, de érdemes megkeresni, órákat el lehet tölteni azon az oldalon, higgyetek nekem). Szóval annak ellenére, hogy elszállt, és elektronikus, és kicsit hideg meg számítógépes, különböző dolgok azért hallgathatóra alakítják. Mit hallgathatóra! Ez egy nagyon jó album.

Kezdetnek ugyebár a tagok is populárisabb jellegű zenekarokból érkeztek, tehát benne van a törekvés, hogy a számoknak rendes kerete legyen, meghatározható jellege. A dallamok kivehetőek, teljesen helyükön vannak a hidegebb elektronikus alapon, ráadásul a vokál (melyet természetesen Jonas Bjerre, valamint Guy Berryman követ el) tovább "puhít" a zenén.
Kicsit olyan retro-jellege van az egésznek, úgy értem, mintha valami kilencvenes évekbeli tudományos-fizikai intézet bemutatkozó videójának aláfestését hallanám néha. Szándékosan vannak kicsit nevetséges, régi kompjúterhangok és egyebek, de teljesen beleillik a kompozícióba.

A Deadbeat elég erős felütés, rögtön leszűrhető, hogy mi is fog itt következni, de másodszori-harmadszori hallgatásra nagyon kedvelhető. Elsőre legszimpatikusabb dal a Snow Crystals volt, rögtön utána a Datascroller, mindkettő simán elmehetne popdalnak is, más hangszereléssel természetesen. Nincs ez így az Arrow And Bow-al és az Antlers-Electric Eye párossal, amelyek azért már jóval progresszívebbek. Lassabb dal is megtalálható a lemezen, In a Quiet Corner-nak hívják, a végén egy kis őrültködéssel. Ütemes, nagyon jó szám még a Josie is - fura hallani, ahogy a tényleg érzéketlen, hideg alapokon olyan szöveg és énekstílus van, ami valódi érzelmeket válthat ki. Számomra kicsit még hanyagolandó dal a Supersonic Sound, valamint a két utolsó, Look Kids és Quiz Show, amelyek jók ott a helyükön, de egyelőre még nem kedveltem meg őket különösebben (pedig ez utóbbi zongorás.. na jó, ez egy igazán jó lezáró dal).

Egyben hallgatva az albumot azonban nagyon is helyén van az egész. Kíváncsi lennék, hogy mit tudnának ők még együtt létrehozni. 10/8

Ajánlatnak a Datascroller, jelenlegi kedvencem a lemezről. Meg egy videóklip, amit nem értek (ez nem különleges dolog, ha róluk van szó), de megadja a fílinget.

Read Users' Comments ( 0 )