"...the monsters, they’re gone… they’re well on their own and your mother’s here…"
A Glasvegas név már maga is úgy hangzik, mintha egy hosszú évek óta együtt zenélő amerikai indie-bandát takarna, az igazság viszont az, hogy a négytagú skót zenekar 2003-as megalakulása után öt évet várt debütáló lemezének piacra dobásával, mely hírnevet nem annyira, elismerést viszont bőven hozott (hat brit zenei magazin "2008 Legjobb Albumai" listáján végzett az első tíz hely valamelyikén, ezek közül az NME-nél a harmadikon, valamint az Egyesült Királyságban platinum-, Svédországban pedig aranylemez lett).
Így élt tehát a Glasvegas három évig, majd egy EP és kétszeres dobosváltás után kibújtak a sötétből és kiterítettek mindent, amijük van egy ötven perces album keretein belül. Nézzük, hogy sikerült.
A shoegaze címkét self-titledjük óta csak sikerült levetkőzni magukról, a lemez viszont még mindig nem csordul túl a boldogságtól, viszont James Allen szívszorító hangjából, nyikorgó-csikorgó gitárokból és óriási dobokból nincs hiány. Allen nevetséges, skót akcentusának ellenére (vagy pont amiatt), a legtöbb túlerőltetett dalszöveg (Shine Like Stars, Dream Dream Dreaming, You) hamar elragadja és elgondolkodtatja az embert, a szomorkás, post-punk revival együtteseket idéző alapok (Stronger Than Dirt, I Feel Wrong), csilingelő, szárnyaló gitárok (The World Is Yours) pedig különös, mesebeli hangulatot teremtenek minden számhoz, megelőzve ezzel azt, hogy ez a tizenegy szerzemény összefüggéstelen dalkupacként csörömpöljön egy műanyagdobozban.
A Homosexuality párost külön ki kell emelnem, mert habár egyik sem, megmutatják, hogy James Allen jó érzékkel bújik mások bőrébe, és igazán briliáns dolgokat művel, mikor megpróbálja mások szemszögéből szemlélni a világot (itt ugyebár egy homoszexuális fiúéból), ugyanakkor enyhén komikus, hogy milyen nagy feneket kerítettek neki (a két rész sorrendjének felcserélésével például), miközben igazából nem is olyan szerves alkotórészei a lemeznek.
Erénye még a titokzatosan EUPHORIC /// HEARTBREAK \\\-ként stilizált albumnak, hogy a dalok dinamikájának íve fokozatosan hanyatlik az intro után, és a kifejezetten lassú (és hosszadalmas) Lots Sometimes után már csak egy tökéletes fináléra van idő, egy lélekemlő ének-monológ párosra, mely legjobb esetben megríkkatja, de legalábbis egy pillanatra megállítja a hallgatót, hogy csenddel adózzon a zene nagyszerűségének és ennek a négy fiatal zenésznek, akik újra és újra meg tudják ezt nekünk mutatni.
Erénye még a titokzatosan EUPHORIC /// HEARTBREAK \\\-ként stilizált albumnak, hogy a dalok dinamikájának íve fokozatosan hanyatlik az intro után, és a kifejezetten lassú (és hosszadalmas) Lots Sometimes után már csak egy tökéletes fináléra van idő, egy lélekemlő ének-monológ párosra, mely legjobb esetben megríkkatja, de legalábbis egy pillanatra megállítja a hallgatót, hogy csenddel adózzon a zene nagyszerűségének és ennek a négy fiatal zenésznek, akik újra és újra meg tudják ezt nekünk mutatni.
10/8 - Stílusban nem sokat fejlődtek első lemezük óta, dallamaik, szövegeik viszont sokkal rádióbarátabbak. Az együttes megkülönböztető stílusát tökéletesen ötvözi a Glastonbury-hallgatóság növekvő igényeinek való megfeleléssel, hiszen maradhat úgy is egyedi egy együttes, hogy közben elvárásoknak felel meg.
A szerző ajánlata: Shine Like Stars, Dream Dream Dreaming, Euphoria Take My Hand
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése