Találóskérdés: mit kapunk, ha fogjuk a LostProphets The Fake Sound of Progressét, Ian Watkinst kicseréljük a The Rocket Summer Bryce Avaryjára, és megpróbáljuk velük felénekeltetni a Nickelback balladákat? Én a The Class of 98 újabb albumára szavaznék.
Tulajdonképpen a fent említett együttesek és albumok leggyengébb elemei megtalálhatók a 2004-ben alakult power/punk pop együttes második lemezén is. Túlságosan próbál hajazni a 90-es évek kaliforniai emo együtteseire borzasztóan klisés dallamokkal, kiszámítható témákkal és két akkordos dalokkal. Ha ezeket a dalokat nem írta volna meg már legalább két tucat másik együttes, még értékelhető is lenne ez a tetszelgés, de egyáltalán nem hat igaznak egyik garázsbandás szám sem (Chemical, Naked, Hell), a középtempós, szívszaggatós balladákról (Not Gonna Leave) vagy a közönséges, kampuszon lógós, csőgatyás, deszkásfiús tákolmányok sem (X, Insane World).
10/2 - Semmit nem látok ezen a lemezen, amit csak távolról is jó pontként írhatnék fel nekik. Rég hallottam ilyen unalmas és egyhangú zenét, jó időre elvette a kedvem a powerpoptól.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése