The Decemberists - The King Is Dead (2011)

"...and if you ever make it to ten, you won't make it again..."

  Amennyiben a The Decemberists a modern country/folk királya, jelentem, ők még korántsem halottak. Sőt, élnek és virulnak, és tizenegy évvel ezelőtti megalakulásuk óta hatodik lemezüket adják ki. A viszonylag rövid út során többször is változott a line-up, ami - ahogy elhallgattam régebbi munkáikat - csak a javukra vált, és íme, most bemutatják nekünk legújabb mestermunkájukat.

  A zenekar mindig is az indie folk címke alatt zenélt, ez a The King Is Deadre sem változott meg. Tipikus folkos/country-s dallamvezetéssel, szájharmonikával és az akusztikus gitárok bőkezű adagolásával, egy karakteres nótával indít a lemez (Don't Carry It All), ami éppen csak fél perccel hosszabb, mint kéne, a következő hasonlóan ütemes, jó kedélyű, pattogós (azonban kevésbé folkos) Calamity Song azonban továbbrepíti a hallgatót a country békés vizeire. A Down By The Water kétségkívül az album felénél a legerősebb dalként helyezkedik el, mint egy választófal a lemez eleje és vége között, a hangulat és a dalok menete azonban utána sem változik. Egy igazán autentikusan tennessee-inek hangzó All Arise! után a January Hymnhez hasonló lendületű June Hymn következik, majd az album második kislemeze jön, és második legerősebb dala, ami stílusban elüt mindentől, amit eddig hallottunk, hiszen rockosabb, és először az eddigi számok során először tűnik fel a basszus is érzékeny füleinknek. A This Is Why We Fight lehangolóbb szerzemény, de ugyanakkor végtelenül gyönyörű, majd a hallgatót a földbe döngölve hagyja magára, hogy az utolsó dal, a levezetés, a Dear Avery egyfajta búcsúszóként, már csak a távolból búgjon a fülünkbe. 

   Ezt a zenét mintha Colin Meloy hangjára találták volna ki (vagy éppen fordítva), gyönyörű összhangban van a dalok ritmusa a férfi vékonyka, de meleg hangjával, technikás énekével (értem ezalatt a vibrátókat és a hajlításokat) és maga mögé felsorakoztatott zenészek hanyag eleganciájával, amivel a hangszereiket kezelik.

  10/8 - Csak ajánlani tudom minden olyan zenekedvelőnek, akik nem bánják, ha a régen divatos műfajokat némileg felújítják, és a zene szépségét ünnepelik minden cicoma és máz nélkül.

A szerző ajánlása: Down by the Water, This Is Why We Fight, Don't Carry It All