Köszöntünk zenei blogunkban. :) Amatőr lemez/videóklip/albumart kritikákat olvashatsz itt, leggyakrabban az indie rock és az alternatív rock keretein belül, de azért igyekszünk szélesebb körben is véleményezni dolgokat, reméljük tetszik majd :)
Atomcsapat ;)
(aka Editors x])
Helyna, a Csodálatos Mystrea, a Leleményes Tia, a Fényestekintetű
Ha szeretnél csatlakozni, leírni egy-egy zenéről időnként, amit gondolsz, vagy csak egy poszt erejéig belépnél, hogy megoszd a világgal, ami szerinted a frankó (vagy nem), írj, és megbeszéljük :)
leashedotto@gmail.com
Amennyiben linkelsz minket, mi is linkelünk téged :)*
A Filmfüggők egyik szerkesztője Mystrea, nézzetek be hozzájuk :)
Avril Lavigne-ről már nem mondható el olyan sok jó, mint P!nkről, azt viszont hozzá kell tennünk, hogy közelről nincsenek is ugyanabban a súlycsoportban.
Avrilt én addig kedveltem, amíg ő volt a "deszkás csaj": 2004, 2005, tinédzser éveim legeleje, miegymás, aztán 2007-ben hirtelen eltűnt. Nem tudjuk, hogy vajon azért-e, mert egyszerűen nem tudott lépést tartani a popzene feltörekvőivel, vagy mert ahogyan mi is, ő is megunta a zenéjét, mindenesetre most visszatért, és legújabb nagy slágere a What The Hell már videóval is büszkélkedhet.
A dal nagy része olyan, mint a klip: dilis. Már rég nem divat az őrült tinilányt játszani, aki körbe-körbe rohangál és butaságokat művel, ez nem jött össze Marit Larsennek, Lenkának sem igazán áll jól, mások pedig azért nem csinálják, mert egyszerűen idegesítő. Emellett a dal fülbemászó refrénje sem tudja meg nem történtté tenni az érvénytelen "lálálá"zást, azt pedig sokdszorra tapasztalhattuk meg, hogy Avril nem jó tátogásban (sem).
10/3 Sajnálom, Avril, sokunk gyerekkorának voltál része, de most komolyan, what the hell?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése