Igen, ide is elérkeztem végre, hogy róluk írok :D Mostanában a britpop megy nálam nagyon, de kezdve a The Fray-jel, a Meese-zel és a OneRepublic-kal folytatva, valamint a sort a The Heyday-jel zárva a Denver-based bandákra is ráálltam erősen. Így jutottam el ide (meg persze Rod Blackhurst kegyeltje a Randy Ramirez által vezetett popbanda.
Amúgy omg, nem vágom a borítót x)
Tudom, fura, hogy pop, meg minden, deeee hát az. Nem az a pop, amit most jelent, hanem még amit az a '90-es években jelentett. Különben akár még piano-rock-nak is elmenne, ha lenne benne zongora xD (szerk.jav. van benne zongora. Megkapja a piano rock címkét.)
Szóóóval... egész helyes album, nővérem felhívta a figyelmem Randy és Dan Layus (Augustana) hangja közti hasonlóságra, és meg kellett állapítanom, hogy igencsak igaza van. Azt még nem tudom, melyik tetszik jobban, melyik az erőteljesebb, de azt hiszem, nem is fogom, tetszik RR bácsi is :D
Mármint a hangja.. ;)
A Turn Me Around jó kis erőteljes debütáló album-nyitó dal, energikus, kedves, estébé. De tudjátok, mi az energikusabb? A Come In Or Stay Out. Ennek a videóklipjét rendezte Rod Blackhurst (akiért én oda vagyok meg vissza, nagy arc a pasi :)), ráadásul igencsak igaz rám is a dalszövege. Állítom, ez a legösszeszedettebb, legjobban felépített dal a lemezről. Könnyű hallgatni, fülbemászó a dallama, és mosolyt csal az arcokra. Az enyémre. Tökmindegy.
A One Foot Out The Door egy felejthető dal, nem tetszik, nem is beszélek róla, lehúzza az egész albumot.
Fear Of Heights az ikozaéder alakú szívem egyik csücske, ebben imádom Randy hangját. Igencsak sokoldalú dal, minden szempontból szerethető, magába foglalja a The Heyday lényegét, a derűlátó nézőpontot, és a kis popper sztájlt, nagyon bejön :)
Lights, Camera, Distraction. A Sors is úgy akarta, hogy ez a dal nagyon jó legyen, mivel a Lights és a Camera is két nagyon jó Editors dal címe, ez az egészben a Distraction ;) :D Nah, viccet félretéve, ez a dal 6/8-ban íródott, és ezáltal (vagy emellett is) megvan a kis slowrock-os stílusa. Tudjátok "az" a slowrock-os, amiket olcsó szintikbe építenek be alapnak. Legyen is mindegy, egyik fénypontja az albumnak, stílusbelileg elüt a többi daltól, de mikor és ki mondta, hogy ez problémát jelent? ;)
Empty Handed. Kivételesen rossz volt a reggelem, mikor a buszon, suliba menet ezt az albumot hallgattam. ID3 tag, mint olyan még nagyon nem volt a helyén az albumban, ráadásul shuffle-párti vagyok, úgyhogy dunsztom sem volt, mi ez a dal, de egyszerűen olyan jó kedvem lett tőle, hogy ihaj. Legszívesebben mindenkit megöleltem volna, vigyorogtam, mint egy drogos, de az a legszebb az egészben, hogy ez a dal magától ilyen tökjó. :)
A vokált nagyon bírom benne, a gitárosoknak sincs rossz hangjuk :) A dallam nagyon letisztult, nem túl fülbemászó, de élvezhető, és hát ebben is bent van a kapcsolatok rossz oldala, de még mindig ott a fény az alagút végén, erről pofázik Randy-bácsi most már lassan hat szám óta xD
Right Here All Along. Nem tudom, én vagyok az egyetlen ember, akinek a "végzetes dallam" kifejezés jelent valamit? :D Ugye nem csak az én fejemben létezik ez? Ha igen, akkor tessék, megmagyarázom. Végzetes a dallam, ha sok benne a moll, és világmegváltós hangulata lesz tőle az embernek. Jól van, az első feltétel meg is valósult, világmegváltós hangulatom nem lesz tőle, de rohadtjól fogom magam érezni :)
A Lost With You-t is megjegyeztem magamnak még a buszon, az első szomorúbb hangvételű szám, de ez sem szomorú, inkább megvallós, ami valljuk be, egy nagyon szép dolog :)
Matter Of Time... itt meg Randy együtt énekel egy másik fiatalemberrel, akinek határozottabb, mélyebb, de unszimpatikusabb hangja is van (Y) Mindegy, a dal nagyon jó, megint csak. Kicsi "vég" hangulatot hoz be, hiszen már csak egy dal van vissza az albumból.
A Where I Want To Be megint csak egy olyan dal, amiben annyi a szeretet, hogy kis híján csöpög. Általában zavar a határtalan derűlátás és vidámság, de ezek a fiúk olyan szerethetően adják elő, hogy az félelmetes. Amíg a Meese-ben az énekes hangja, és előadásmódja az, ami mindig felvidít, addig a The Heyday-ben az előadásmód és ezek a remek, egyedi, pozitív dallamok :)
Azért jó ez, mert akinek erre nem lesz jó kedve, annak gond van a lelki világával x)
Azért rossz ez, mert ... nem jut eszembe semmi... gondolom, aki nem bírja a vigyorgó embereket, az ezt sem fogja bírni :D
Hallgassa az, aki szeret a buszon zenét hallgatni, nézni, ahogy felkel a nap, és miközben nincs helye, és összepasszírozzák az emberek, képes örülni annak, hogy legalább felfért x)
A legjobb számja a Zalbumnak aaaa.... nagyon nehéz választani... a Where I Want To Be... albumzárónak tökéletes is, én már most várom a következő albumot, pedig még ez is alig jött ki :) A végén az együtténeklés az poén, bírnék egy koncertet is (Y) ;)
A nem legjobb, hanem legrosszabb számja a One Foot Out The Door. Semmilyen kapcsolat nem fűz hozzá. *vállatvon*
Szerintem ez 10/9. Ez nem olyan "igazából 10/10, de azt nem lehet" 10/9... ez egy kőkemény kilences.
Különben meg bocs, ha hosszú voltam.
