Előrebocsájtom a post nem lesz sem túl rövid, sem kimondottan objektív. Im really sorry. :) Mivel írásra késztetett miután meghallgattam és ultra Keane-fan vagyok még mindig. Szóval. Ezért. 


Itt van(lesz) ;)  az új Keane album(?). Ők EP-nek nevezték el, 8 számos EP. Ok. Inkább már album az. De megértem őket, összejött annyi daluk a Perfect Symmetry Tour-on és elég jók is lettek ahhoz, hogy kiadják egy 2-album-közti időszakban, gondolom ezért rakták a végére hogy EP. Mindegy is ez.

Night Train. Azért ezt a címet kapta, mert sokat vonatoztak a turné során éjjel a nagy Európában:)
Az album dalait a világ több városának stúdióiban vették fel, ahol épp idejük volt erre a szabadnapjaikon 2 gig között.
3 dalban vendégelőadó is énekel, kettőben a szomáliai-kanadai rapper K’Naan valamint egy japán hölgyike, Tigarah.

Túl sok reviewt nem találni (khm, nem is értem ;)), amik pedig megíródtak, pozitív hangvételűek. (Y) Nem. Nem ez a Keane (szakmailag) „legjobb” albuma, de hát nem is ez volt a cél, úgy hiszem xD (Hogy ez is (ahogy az első 3 albumuk) britlista #1 lesz ezt most aláírom…)

Nagyszerű, kellemes, játékos-kísérletező popalbum lett, globális ritmusokkal fűszerezve.
Többféle stílusok keverednek a dalokban, érződik a "világzenei" hatás a dalokon, az albumon is, bár talán a legtöbbjüket a 80-as évek inspirálta. Aki(én) szívesen hallgatja az akkori dalokat, kétlem hogy csalódna a fiúkban.

Úgy látom az első két albumuk és az azt követő hatalmas siker annyira bebetonozta és megkérdőjelezhetetlenné tette a helyüket brithon és a világ zeneiparában, hogy ma már lehetnek bátran olyan kreatívak, amilyenek csak nem szégyellnek lenni.
Ez történt Perfect Symmetry esetén is, és most a Night Train-nel is.
Hallgatom a dalokat és átjön, hogy ezek a srácok „szeretik” egymást (gyerekkoruk óta jóbarátok), szeretnek/tudnak (együtt)zenélni, jó és időtálló dalokat írni, élvezik a kreativitásuk szabadságát és kipróbálhatnak bármit, bármilyen stílust, hisz már „megtehetik”. És mernek is próbálkozni :D

Egyet nem tudok, hogy van-e 2011-re betervezve egy „igazi” új album. Ha igen, a fiúk baromira termékenyek – zeneileg ;) És ez állati jó. Voltak a múltban gondjaik (ld. Tom problémái) de manapság fut az a szekér megint ;)

Hogy a dalokról is ejtsek pár szót. Ha már ez egy review akar lenni:)

1 House Lights – egy alig másfélperces instrumentális nyitótrack, hogy bemutassa, milyen is lesz az album. Ez a dal a csapat bevonuló-zenéje volt a Perfect Symmetry Tour-on, miközben kialudtak a fények.

2 Back in Time – esetleg a következő James Bond film főcímdala kiválasztásakor figyelembe vehetnék az illetékesek ezt a dalt. ;)  Ezt Tom is megemlíti viccesen, a track-by-track videóreviewban.
  No. Srácok, csak nem ez volt a cél? ;)
Szóval totális James Bond-fíling és Keane-rock&roll.

3 Stop for a Minute feat. K’Naan – az album 1. maxija, és az egyik amelyben K’Naan, a szomáliai-kanadai zenész rappel. Vhogy elsőre nem tetszett, mert Keane, de mégsem Keane. És ez zavart. Meg rap. Keane dalban rap. Mi?
De most már egyre jobban tetszik ez a dolog. Jelszó: be creative! Ami sikerült. Kellemes dalocska fülbemászó refrénnel és pozitív üzenettel. 
"And if I stop for a minute, I think about things I really don't wanna know
And I'm the first to admit it, Without you I'm a liner stranded in an ice floe"

4 Clear Skies – az első dal, amit a rádióban lejátszottak az EP-ről, pár nappal előbb ment le a BBC 6-on, mint ahogy a rádió-debütje megtörtént a Stop for… - nak.
  Emlékszem én épp „tavaszolni” voltam és este már YouTube-on hallgattam a dalt és már akkor borzasztóan tetszett (jobban mint a Stop for... :D). Remek bizonyítéka annak, hogy sokféle hangszer is tud jól működni egy dalban (hmmm, vagy nem mindegy kik szólaltatják meg azokat a hangszereket… khm.).
A tapsolás meghatározó rész, aztán előkerül a xilofon is. Kudos srácok! Minél többet hallgatom, annál többet akarom hallani.

5 Ishin Denshin (You've Got to Help Yourself) (feat. Tigarah) – Yellow Magic Orchestra dal feldolgozása.
A legkalandosabb története úgy vélem, ennek a dalnak lehet.
Tim egy repülőn dolgozott az ötleten, Rich Washingtonban vette fel a dobokat, Tom Koppenhágában énekelte fel a saját részét, Tigarah L.A.-ben, és a végeredmény a turnébuszban született meg! LOL
A dal. Elektro-pop és nem mondom h. hallgathatatlan, de elképzelhető hogy sokszor fogom skip-elni ha odajutok :) Igazán nem tudok tőle elájulni. 2(3) szó ugrik be, ha hallom: nagyon vicces hallgatni. :|

6 Your Love – ez az a dal, amelyik talán a legtöbb 80-as évekből érkező behatás-sokkot kapta ;), hallgatom és mintha időutaznék a 80-as évek szinti-pop világába. (Y) 
A dalt már az iTunes preview-ban kiszúrtam magamnak, és nem csak azért mert nem Tom, hanem Tim !!! énekli. Mindenképpen az album csúcspontja, csúcsdala, akármilye. (Y)
Kedvencem már most, és ez a későbbiekben sem fog változni.
Tim hangja sokkal puhább és halkabb mint Tomé, nagyon kellemes a fülnek, Tom néha zavaróan fura magas hangokat tud magából kipréselni, hehe. Tim nem tud flikk-flakkokat, de amit tud, azt tökéletesen hajtja végre. ;)
Nagyon remélem hogy kihoznak ebből egy kislemezt, vétek lenne nem megmutatni a nem-Keane-fanoknak is. Mert zseniális dalocska úgy ahogy van. Fantasztikus.
A story: Tom elkezdte felénekelni, de kezdett elmenni a hangja és aznap este koncert volt így hagyták inkább a dolgot... aztán végülis Timé lett a vokál. És jól döntöttek. Hazudnék ha azt mondanám nem érdekel Tom hangjával, de így lett tökéletes. Szóval mégsem érdekel. ;)

7 Looking Back (feat. K'Naan) – viccesen hat a Rocky-theme-re „hajazó” trombitaszóló az elején. Miután túljut az ember az első meglepetésen hogy mi köze ehhez Rockynak, egész kellemes és élvezhető dal lesz. K'Naan ebben a dalban is rappel.

8 My Shadow – nem tudom a történetét, mármint annak, hogy miért került rá az EP-re, a sejtésem, mivel ez Perfect Symmetry (japán) bonus track volt, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak gondolom a fiúk (nekem az egyik top-kedvencem PS-ről), hogy tán úgy érezték, muszáj ide is rátenni, ne csak bonus legyen a „szerencsés” japánok számára.
Csodaszép Keane-ballada. 
"It's time to make a start , To get to know your heart
Time to show your face, Time to take your place"

10/8, mert a Tigarah-s tracket nem is értem :| és 10/10-es album nincs:)

De az egész albumot abszolút kedvelem és sokszor fogom hallgatni, én nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam!

We've really learned recently to just go with whatever feels right
and not worry at all about what other people's preconceptions
- or even our own preconceptions - of Keane might be.

Ezt Tim mondta a Your Love-val kapcsolatban, de az egész albumra ugyanúgy igaz! :)
Ne törődj vele mit szólnak mások, csináld, ami jól esik! xD

Milyen is lesz/lehet a Keane jövőben?
Infók az alábbi linken található interjúból valók:  http://www.arjanwrites.com/arjanwrites/keane/ 
Tim szeretne egy all-electro-pop (már ő is kezdi ezt, nemár Timmy xD bár, egy próbát megér :P) albumot, vagy egy teljesen akusztikus anyagot összehozni, hisz inspirálóan hatott rájuk a 2008. decemberi L.A.-beli, Live at Largo show, ahol áthangszerelve adtak elő pár dalt. A zeneileg lecsupaszított dalok lehetővé teszik a rajongók számára hogy inkább figyeljenek a szövegek értelmére, mondta ezt Jon Brion a Largo show után, de ezzel Tim is egyetért. 
Bármilyen lesz is a következő Keane-album (electro-pop, piano-rock, akusztikus, 80's pop...),

i think i'll be waiting for them on the railway station to arrive with the night train in perfect symmetry with hopes&fears in my heart even if i were under the iron sea before!

LOL Sorry, de ezt nem hagyhattam ki... LOL :)) 

"im still a victim of Your Love..." 

Read Users' Comments ( 0 )

Nos. Tudjuk, hogy állok a Perfect Symmetry-vel. Se veled, se nélküled. Imádom, de mégsem tetszik, kicsit rossz, kicsit jó, de alig két és fél órája tisztességesen végighallgattam, végignéztem a Crystal Ball klipjét, ez adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy adjak még egy esélyt Tom Chaplin-nek, és kis csapatának.

  Nem bántam ám meg! Az első négy szám MÁR teljes szerelem, talán az Atlantic még nem olyan erős, főleg nem nyitódalnak, de az Is It Any Wonder a pattogós ritmusával, dallamával teljesen felkeltette az érdeklődésemet. A Nothing In My Way is jól sikerült, hasonló kaptafára készült, mint a Leaving So Soon, de nincs ezen semmit sajnálni, mindketten remekül szólnak.

  Szövegileg nem éppen hanyattvágós, de van benne pár sor, ami elgondolkodtat, megmosolyogtat, vagy csak simán tetszik. A dinamikája a daloknak, tulajdonképpen minden Keane-dalnak szerintem varázslatos, nem csak Tom Chaplin hangja az, ami miatt egyedi lesz a Keane zenéje.

  Hangszerelésben említettem még a PS-nél a szintiket, amitől nekem túl semleges, érzelemmentes lett, és ezt máig nem tudom hova rakni, ennél az albumnál ez annyira még nincs jelen, a vonósok jelennek meg több dalban is, és ez sem keveset dob például az amúgy nem kifejezetten mellbevágó A Bad Dream-en.

  Két british/brit pop banda - gondoltam én, mikor a Hamburg Song elején az a nem is tudom, valamilyen fúvós hangszer, vagy talán éppen orgona(?) (vagy még mindig a vonósok) megszólalt, mert nagyon hasonlít Snow Patrol-ék Dark Roman Wine-jára, aztán sokkal érzékenyebb, lágyabb keretet kap a kis lábcinnel és a zongorával (szerintem az orgona).
  Ennél lassabb dal ne is legyen mostmár - mondom én, de hiába, a Put It Behind You-t em menti meg a kicsit erőltetett tempója, kicsit fülsértő a refrénje, nem is igazán tetszett, a vége sem, meg amúgyis, már alig vártam, hogy ismét hallhassam a Crystal Ball-t.

  Lehet, hogy csak a bizarr (nem is bizarr, inkább depresszív) klipjével és azzal, hogy az mennyire abszurdan (nem) passzolt a szövegéhez, azzal vett le a lábamról, vagy csak simán túl dallamkoncentrált vagyok, de ezt nagyon eltalálták. A tévében egy örökkévalóságnak tűnt a dal, amúgy csak négy perces. Ejnye. Bejnye.

  Az utolsó három szám már tényleg csak ilyen láblógatás, egyikre sem kell odafigyelni különösebben, hogy meghallja az ember, ez engem kicsit zavar, talán azért, mert egész nap kicsit tartalmasabb zenét hallgattam, és még mindig itt vagyok kielégületlenül.

ÖSSZESSÉGÉBEN viszont olyan, mint minden másik átlagos kis indie pop album. Nagyjából ilyen, hogy felfelfelfelfellefelfellelele... Tehát átlagban annyira nem rossz. A Keane egyedi hangzását Tom Chaplin hangjából nyeri, és a különleges dallamokból, amiket összeraknak. Tetszik, hogy nincs eltúlozva a szinti, a vonósok szintén, és a basszus, amiről még nem beszéltem, de az is eléggé ott van, ad neki még egyfajta menetet, erős anyag. Jobb is, mint a Perfect Symmetry. Szerény véleményem szerint.

  10/8-at kap, mert szar volt a kedvem, és valamelyest felvidított.

Read Users' Comments ( 1 )

Halvány lila gőzöm sincsen, mit csinálnak ezek. Tényleg. Nem kifejezetten hallgatom, és egészen addig a nevüket sem ismertem, míg nem láttam a The Fray "motivating" artist-ek között.
  Aztán persze megpróbáltam megszeretni őket, hallgattam tőlük sokfélét, de valahogy csak nem jött meg az a lökés, amitől azt mondanám, hogy ez aztán defasza zene.

  Pedig az ám valamilyen szinten :)

  Szóval mint minden mostanában felfedezni kívánt együttesnél, ennél is a legújabb albumot szereztem be, a Perfect Symmetry-t, amiről egy-két dalt már ismerek a VH1 jóvoltából. 
  Az Editors rajongó barátnőm (a továbbiakban Mira :D) biztosított róla, hogy jó zene ez, és némi Keane és Tom Chaplin gyorstalpalót is tartott nekem, utólag is hálás köszönetem. Tulajdonképpen az, hogy az énekesnek sötét foltok uralják múltjának bársony lepedőjét (nabaszki x)), nem segített hozzá, hogy mielőbb nekiálljak az albumnak, kicsit ódzkodtam is tőle (így kell ezt írni?)

  Rám szólhatnak önök, ha hülyeséget mondok, de hangzásra a Kaiser Chiefs ugrik be róla, Tom Chaplin-ről meg Nathan Wylie..... x)
  Szóval nem írok track by track review-t, mert szerintem ezt nem lehet így.
  Most speciel az a szám megy, amit a tv-ben is kedveltem, a Lovers Are Losing, aranyos a klipje, sétálnak benne, és ugrál mögöttük sok kislány. Az biztos, hogy érdekes a lelke az énekesnek.

  Nem is tudtam, hogy ilyen hosszú ez a szám. Ha még egyszer eléneklik a refrént, akkor valakit megcsonkítok. Nem, mintha nem lenne jó a dal maga, hangulatos, és szép a dallam, és nagyon profi, de sok. Nomidnegy, nem lehet minden tökéletes.
  Szerintem a Keane-ben az a jó, hogy minden daluk könnyen felismerhető, és mindegyikben van valami sajátos hangulat... ami jó. Tom Chaplin hangjával még nem barátkoztam meg.
  Valakik azt mondták nekem - többen is -, hogy a Keane indie. Jól van, legyen, de hogy nem piano rock, az is biztos. Szerintem ez leginkább a gitárok különleges felhasználására, meg a szintetizátor által generált hangokra megy rá leginkább. És ezért vagyok még... lenyűgözetlen. (tudom, nincs ilyen szó) Szeretem, ha egy énekes hangjában lehet hallani az érzelmeket, nem csak felénekli a dalokat, és csókolom. Szeretem érezni a közelségét egy zenésznek.
  Ez a bajom, kicsit gépiesnek, műnek érzem én ezt. *húzzaaszáját* Időnként. 

No. Keane-nek megvan az a képessége, amit minden valószínűség szerint 14 éves pályafutásuk alatt sajátítottak el, és amire az Editors még jelenleg képtelen, hogy egy öt percesnél hosszabb dal esetében is elérjék, hogy figyeljek rájuk, és tényleg érdekeljen. Ez van. Az írjon hosszú dalokat, aki képes a figyelem középpontjában maradni végig. Különben nem ér túl sokat.
  Azt még megemlíteném, hogy a Keane-nek az ég egy adta világon semmi köze a Snow Patrol-hoz, kérek mindenkit, térden állva könyörgöm, felejtsétek ezt el. >.<>

 Lássuk, mit kaptam ettől az albumtól? Kaptam fura, unszimpatikus dalokat, amiket direkt megjelöltem, hogy az életben ne hallgassak többé (Playing Along, Pretend That You're Alone), kaptam szép számokat, amik igencsak megérintettek, és igazán élveztem hallgatni a sajátos stílus kibontakozását. (fekete pont jár az amúgy igazán csodálatos Black Burning Heart-ban szereplő francia dumáért, harapok ezért)
  Volt pár lassabb dal is, aminek eszem ágában sem volt a szövegére figyelni, mert így egymagában ez a dob ez gyönyörű (Black Burning Heart ;))

  Az albumzáró dal meg annyit, hogy búcsúzkodósnak hangzik, Love Is The End címmel, hát azt hitték, tudnak hülyíteni? Hát nem... :) Fáradt dallamok a zongorán, gitárnak nyoma sincs, semmi zúzás... Nem tetszik ez, mert szerintem albumzáró dalt akkor érdemes hosszúra nyújtani (ez speciel öt és fél perces), ha az valamilyen oknál fogva elkülönül a többitől, és élmény mindig hallgatni, de ez, hát nem tudom... csak úgy tudom elképzelni, hogy ezt megint meghallgatom, ha nem érem el az átkapcs gombot. (Tija őszintén sajnálja)
  Viszont a kórus azért kicsit felhozza a dolgot, kórussal mindig tudnak segíteni a lelkemen (lásd Happiness by The Fray ;))

Azért jó ez, mert érdekes album, élvezhető és sokszínű :)
Azért rossz ez, mert mert kicsit személytelen, akiknek ez nem jön be, azoknak szerintem az album sem fog nagyon tetszeni.
Hallgassa az, aki ... nemistom... hallgassa meg mindenki, aztán döntsétek el, "meg e érte". :D
A legjobb számja a Zalbumnak a Lovers Are Losing. Nem sikerült felülüberelni egyik másik számnak sem x)
A nem legjobb, hanem inkább legrosszabb számja Pretend that you're alone. Komolyan, csak arra emlékszem ennek kapcsán, hogy mennyire azt kívánom, bár soha többé ne hozna vele össze a sors x)
Szerintem ez 10/6. És ez tökjó! Hát ilyen egy igazi album, tele jó számokkal, és tele rossz számokkal, mélypontok és fénypontok, ezek így váltakoznak. Sokszínűség, éljen! Nem unatkoztam, miközben hallgattam.
Különben meg mostanában keverem a Keane-t meg az Oasis-t, de hogy ez miért van? Pedig rohadtul nem hasonlítanak egymásra xD 

  Szép napot ;)

Read Users' Comments ( 0 )