A következő címkéjű bejegyzések mutatása: arcade fire. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: arcade fire. Összes bejegyzés megjelenítése
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem is igazán szeretném pontozni ezt a videót, mivel gyakorlatilag nem is egy videóklipről van szó, úgyhogy inkább erről a "nem is videóklipről" szeretnék beszélni egy kicsit.
  Az Arcade Fire egy tökéletes konceptalbummal és egy korszakalkotó videóklippel (We Used To Wait) igen magasra tette a mércét, egyértelmű volt tehát, hogy a következő lépésük a legkisebb mértékig sem lesz szokványos. Nem is lett az. 
  A Spike Jonze által rendezett Scenes From The Suburbs című kisfilmből kiragadott részletek csak sejtetik, miről lehet itt valójában szó, de nagyobb vonalakban értjük, mi történik. Pár tizenöt év körüli suhanc szórakozik a kertvárosban (hol máshol), bicikliznek, nevetnek, kiszúrnak a felnőttekkel, szerelmesek, ugyanakkor amint leszáll az éj, kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben a rendezett előkertek és tökéletesre nyírt gyepek mögött. Csak elképzelni tudjuk, hogy a videó a felnőtté válásról szól, a gyerekek és a felnőttek problémáiról, a világról, amiben élünk, és az élet titkairól, amik a zárt ajtók mögött rejtőznek.
  Elkapott a hangulat, elkapott a kohézió hiánya, nem bánom, hogy a teljesség igénye nélkül vágták meg a klipet, de a teljes filmet mindenféleképpen látni szeretném. 



Read Users' Comments ( 0 )

  Kezdődik az iskola, örülök, ha nem robban fel a fejem, annyit gondolkodok, azonban az Arcade Fire új videója nemhogy kicsit kiragadott a rideg valóságból, még le is nyugtatott, és úgy helyezett vissza emberi testembe. Az Arcade Fire és "pár srác a Google-től" egy egészen újfajta kísérletet mutattak be a napokban. A Google Streetview és a html5 segítségével egy teljesen káprázatos és szívmelengető videót állítottak össze, mely részben interaktív, hiszen mi választjuk ki a klip helyszínét, és a végén még egy üzenetet is írhatunk múltbéli önmagunknak, mely aztán egy igen hatásos jelenetben vezet a tetőponthoz.
  Mint említettem, a Google Streetview hatalmas szerepet játszik benne, így ha egy városnál nem érhető el elfogadható minőségű kép, akkor (véleményem szerint) nem érdemes úgy megnézni. Még Budapestről sem egészen jók a felvételek, így ha tehetek egy javaslatot, egy nagyobb várost írjatok be, a látvány ugyanolyan gyönyörű.
  A dal már magában is remek (Win Butler hangja elképesztő), de ezzel az újszerű technikával minden várakozásomat felülmúlta. Nem mondom, hogy tökéletes, de erősen a közelében jár és biztosan maradandó élményt nyújt.
  Úgy vélem, senkit nem fog bántani, ha a blog történetében először én erre egy 10/9,5-öt adok. 
A videó sajnos csak Google Chrome-ban működik, ezt itt lehet letölteni, a klipet pedig itt nézhetitek meg.



Read Users' Comments ( 0 )

 "...let's go downtown and talk to the modern kids..."

Őszinte leszek, nekem ezt nagyon nehéz volt megemésztenem. Amellett, hogy egy nagyon hosszú, kis híján egy órás lemezről beszélünk, a The Suburbs előtt mindössze annyit tudtam az együttesről, hogy Neon Bible lemezüket a The Maccabees-hez hasonlítják (néhol jogosan), és hogy ezt sokan cáfolják. Legyen is mindegy, én most a napokban megjelenő albumukat szeretném elemezni legjobb tudásom szerint.
  Nem elég, hogy az album ilyen hosszú, maguk a számok is hosszadalmasak, például a Modern Man/Rococo/Empty Room triónak többször nekifutottam, mire el tudtam különíteni őket egymástól. Ami nem tetszik, hogy hasonlóan vannak hangszerelve, ennek is köszönhető, hogy néha minden monoton és egybefolynak egymással a dalok. Ami várható volt egy The National-féle "orchestral indie" együttestől (nem tudom, létezik-e pontos magyar fordítás a kifejezésre), azt megkaptam, és az erős indítás utáni gyenge visszaesés sem tántorított vissza attól, hogy végigüljem/hallgassam a lemezt, és a végén ismét megtapasztaljak több nagyszerű számot (We Used to Wait, Month of May, Sprawl II). 
  A végén pedig a megérdemelt, nyugis lezárás. Nekem teljesnek tűnik a hibáival együtt is.

 10/7 (mielőtt hőbörögni kezd bárki is, ez nálam azt jelenti "nagyon jó")  Összességében van az eleje az albumnak, ami tökéletes, erőteljes, minden téren kielégítő indítás, majd az "enyhe visszaesés", a lemez utolsó szakaszában pedig elszórtan megtalálhatók a legértékesebb gyöngyszemek. 
Kezdjen mindenki az első dalokkal az albumon, igazi kedvcsináló számok.


Read Users' Comments ( 0 )