A Lady Gaga-koppintás már kevésbé. Elismerem, hogy nem az együttes rendezte a videót, és beleszólásuk is kevés volt, ugyanakkor a hasonlóság olyan szembetűnő, hogy gyakorlatilag lerombolja az egész élményt. Ez eddig egy. Kettő: Hayley Williams egyszerűen nem színész, ezért hiteltelen volt a pincebeli nagyítós jelenet, valamint a zenélős és a házban játszott rész is. Az utolsó vágás már csak kegyelemdöfés, hiszen a csattanó nem is csattan, és ezzel kivégeztük a videót.
A Lady Gaga-koppintás már kevésbé. Elismerem, hogy nem az együttes rendezte a videót, és beleszólásuk is kevés volt, ugyanakkor a hasonlóság olyan szembetűnő, hogy gyakorlatilag lerombolja az egész élményt. Ez eddig egy. Kettő: Hayley Williams egyszerűen nem színész, ezért hiteltelen volt a pincebeli nagyítós jelenet, valamint a zenélős és a házban játszott rész is. Az utolsó vágás már csak kegyelemdöfés, hiszen a csattanó nem is csattan, és ezzel kivégeztük a videót.
Ez is biztos protekciós volt.
Másodikhallgatás utáni review ez, miután az első után lusta voltam megírni. :) Meg ellensúlyozni akarom a húgom lehúzó kritikáját. :P
Szóval. Az album (aminek tökállati a borítója például):
Első szám erőteljesen bezúz, így kell indítani egy Paramore-albumot, kicsit All we know is falling-érzésem van. Egészében nagyon tetszik a Careful.
Ignorance az első single, klipes szám meg minden, mindenki ismeri már.. nos, erős, és tovább erősíti az elsőalbumos érzést is, ami persze lehet jó meg rossz is, nekem jó, mert én szeretem azt. Durvább és kicsit faragatlanabb, mint a Riot! dalai. Kalapálós, zúzós dal ez, bejön, második-harmadik hallgatásra még jobban is.
Kicsit utána visszavesznek a zúzásból, Playing god inkább szövegben erős, bár a refrén azért catchy. :) Brick by boring brick gitárriffje szerencsés módon rögtön tetszik, a dal megvetette magát velem (lyrics is erős :), talán kicsit hosszabb mint kéne, de az együtténeklős agresszív parappapara is jó. :D
Turn it off-ot felteszem később jobban meg fogom kedvelni, mert ez olyan kedvelhetős dal, egyelőre még csak kellemes meg minden. Hayley hangja még mindig zúz, megjegyezném. Legelső igazán lírai dal a The Only Exception, hát fogjuk rá, na. Építkezős szerkezet, egymondat ismételgetős refrén.. nemrossz végül is, szép, de sokat hallgatni nem fogom.
Feeling sorry olyan semleges, egyelőre nem nőtt rám, majd meglátjuk. Paramore-os, se több, se kevesebb, dettó a Looking up, bár ez jobban tetszik, olyan ez a dal, mintha saját magukról írták volna. Where the lines overlap meg egy jókis bulizós számnak hangzik így elsőre (másodjára).
Gitározós lassú szám jön, Misguided Ghosts, ami azért tetszik, mert olyan hangon énekel Hayley, amilyet még nagyon nem hallottam tőle. Semmi figurázás, csak úgy.. énekel. Tetszős.
All I wanted-ról először azvolt a benyomásom, hogy uncsi szenvedős szám lesz, de aztán a végére összejött valami, főleg mert a csaj itt is nagyon nagyot énekel. Szenvedős persze, de átérzem én.
És ez tökéletes is lett volna zárószámnak, a Decode-ot imádom, de hogy miért kellett ide bepasszantani a végére, mikor bele sem illik az album vonulatába, azt nem tudom.
Összességében sajna kissé összevisszának érzem a Brand new eyes-t, egyenként tökjó dalok vannak rajta, de valahogy nem áll úgy össze, mint az előző kettő, és elsőre (másodjára) nem is annyira meggyőző mint azok. Maguk a dalok sem olyan agyba mászóak mint az eddigiek.
A stílus maradt az eddigi, kicsit keverednek az eddigi két album jellemzői, ami nemrossz, csak szerintem például a dalok sorrendje valahogy nem stimmel, nincs meg az az egység amit úgy... szerettem volna.
Szóval nem csalódtam, de nem is örülök.
Így hirtelen kapnak tőlem egy 10/6-ot.
:)
Ez igazából viszonylag hosszú szó, de azért kifejtem ennél bővebben is.

Hayley Williams-nek nem mindennapi hangja van. Szinte minden állatul hangzik, amit énekel. De nem elég, ha jól hangzik. Kellenének bele olyan dolgok, mint például a "változatosság", "érzelmek", vagy "lélek", meg ilyesmik. Jólvan, nem dőlök a kardomba, nem életbevágóan fontos, hogy pont a Paramore albuma nyűgözzön le, de az All We Know Is Falling (számomra) bukása után a "Riot!" nagyon tetszett. Mármint viszonylag.
Aztán jön egy ilyen. Ez ilyen észtelen tinipunk. Semmi értelme, se eleje, se vége.
Az egyetlen viszonylag elfogadható szám az első single, az Ignorance, de az is kicsi AWKIF-os, az meg nálam nem nyerő.
Ami még "jó", a Brick By Boring Brick, valamilyen meggondolásból öt csillagot adtam neki, de hát na.
Kicsit olyan személytelen ez a lemez, nélkülöz minden egyéniséget, ettől függetlenül Hayley hangja mondom, még mindig ugyanolyan jól szól. (Y)
Nemtudom, lehet, csak időt kéne neki adnom, Paramore-ral való kapcsolatom amúgy is hosszú idő alatt fejlődött idáig, kezdődött azzal, hogy "fúj, Flyleaf-koppintás", aztán "húha, ez bejön", aztán a "húha, az is bejön", aztán meg annyi dolog kezdett tetszeni tőlük, hogy még.
Nem is írnék erről hosszabban, a lényeg, hogy nagyon nem jött be, és csak annyit tudok mondani, hogy remélem, a következő jobb lesz. o.O" Az meg még hol van még.
Az albumborító viszont tetszik x)
10/2, mert azért hangilag ott van...


