Bruno Marsot kevésbé szeretem, mint... lássuk csak, bárki mást, első albuma azonban nem is lett olyan rossz, kivéve, hogy valami összekeveredhetett a tervezés során, ugyanis kétlem, hogy bárki is kislemeznek akarná választani a The Lazy Songot.

  Mindegy is, megtörtént, és Olly Murs Busy-jével ellentétben, amennyire emelgettem a szemöldököm első nézésre, hogy mégis mi ez a borzalom, ugyanannyira mára megtanultam szeretni ezt a kis bolondos videót.

Lényegében semmi lélegzetelállító nem történik, Mars és pár majom majomkodik egy nem túl minőséginek tűnő kamera előtt, aminek eredményeképp megkapjuk a házi videó hatást (egy ügyes húzás). Aztán pedig ott van ez a nagyon kis egyszerű tánc, ami végülis minden, ami a klipben történik, az említésre méltó része viszont, hogy ezt különösebb vágás nélkül oldották meg, hátbaveregetés és süti jár tehát a koreográfusnak és természetesen az ezt kivitelező szereplőknek is.

  Ennyi végülis a klip lényege, amilyen lusta a dal, olyan lusta a videó is. 10/6

Read Users' Comments ( 0 )

"...there's only one carrot and they all gotta share it..."

  Igen, igen, tudjuk, Bruno Mars az év legújabb legnagyobb tehetsége, minden lány azt kívánja, hogy a fiúja a Just The Way You Are-t szerenádozza el neki a balkon alatt és miegymás. De miért is Bruno Mars a legújabb popszenzáció?
  Először is, mert egy hihetetlenül szerethető figura, ha éppen nem vigyorog, mint egy ügyefogyott. Eszméletlenül nagy tehetsége van a slágerek írásához, hangterjedelmével bármit el tud énekelni, és ötletesen, kreatívan ragadja meg a dalait, és hihetően adja őket elő. Lemeze is tisztán két részre bontható. A gyenge dalokra (a sort a Just The Way You Are nyitja elképesztően nyálas és jellegtelen voltával, és az olyan számok követik, mint a Lazy Song, az Our First Time és a Count On Me), és a kiemelkedő dalokra, melyek sokban különböznek mindentől, amit Bruno, vagy bármelyik más popénekes eddig csinált (The Other Side, Liquor Store Blues, Talking To The Moon). Emellett Bruno is két Brunóra bontható, a menő csávó, na most aztán megmondom, ágybaviszlek-Brunóra (Marry You, Runaway Baby) és az érzelmes, értelmes, gondolkodó zenészre (Grenade, The Other Side).
  Zenéjében egyszerűen megvan az az eredetiség, ami miatt senkihez nem lehet igazán hasonlítani (a The Other Side-ban azért felfedeztem némi Chris Isaak - Wicked Game és Gorillaz - Feel Good Inc hasonlóságokat, csak megjegyezném), ügyesen gyűjti maga köré a vendégszereplőket (Damian Marley, Cee-Lo, B.o.b.), telepakolja nem várt elemekkel a dalait, melyek aztán úgy raktározódnak el az ember fejében, hogy "ez aztán valami, ilyet még nem hallottam."10/8  Azon kívül, hogy nem tudjuk eldönteni, melyik Bruno is az igazi, azt meg kell hagyni, hogy okos a pasi.

A szerző ajánlása: Runaway Baby, The Other Side, Liquor Store Blues

Read Users' Comments ( 0 )