"...little arms little arms, little arms on a big body..."
Az angol banda debütáló lemeze egészen csinos lett, de bőven volt rajta mit fejleszteni. Ezért voltak magasak az elvárások a The Maccabees 2009-es lemezével kapcsolatosan. Az album producere Markus Dravs volt, aki az Arcade Fire 2007-es lemezénél is közreműködött, ezért lehet, hogy ismerősen cseng egyes dalok stílusa. A felépítés is elég hasonló az olyan együttesek dalaihoz, mint a White Lies vagy az Editors. Lassan indul, majd fokozatosan begyorsul (Young Lions, Wall of Arms). A dalok közül nincs olyan sok különösen emlékezetes, főleg azért, mert egy sablonra épül az egész (ez köszönhető Dravs közreműködésének; a hirtelen megemelés mind tempóban, mind intenzitásban a dal vége előtt, és ha ezt Orlando Weeks énekével párosítjuk, elég nehéz elvonatkoztatni az Arcade Fire Neon Bible c. lemezétől).
Weeks énekével kapcsolatosan még annyit, hogy teljesen elhittem, hogy holnap eljön az Apokalipszis és meghalunk, ez valószínűleg a kicsit beteges, "őrült zseni"-féle hangjának tudható be. A szövegek ugyanakkor sokkal szervesebb részét képezik a lemeznek, szép kontrasztok találhatók meg a mondanivalók közt, például a Wall of Arms egy sora ("...those who keep me company, they are a wall of arms around me...") és a No Kind Words szövege közt. ("...if you got no kind words to say you should say nothing more at all...")
A The Maccabees ezzel az albummal egészen új távlatokat nyitott a zenében (saját maga számára), és egy olyan lemezt hozott össze, ami egy kicsit sötét, egy kicsit pesszimista, ugyanakkor igazán élvezhető és értékes.
10/7 - Lehet, hogy egyáltalán nem az én stílusom ez az anyag, de egészen elragadó. Kedvencemként a Dinosaurs c. dalt ajánlanám kezdésnek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése