Augustana - Augustana (2011)


 "...I'm risin' up slowly and getting higher, I've been living with a whole in my heart..."

Az évek során Kalifornia ezer és egy tinipunk bandát szabadított a világra, egyik kiemelkedő mestermunkájának nevezhető viszont a mintától tökéletesen elütő Augustana, akik az egyszerű zongora rock felállásban nyolc éve nyomják az ipart. Első albumuk, a Miswest Skies and Sleepless Mondays észrevétlenül tűnt el a tetthelyről (nevezetesen a kampuszról, ahol azt az öt fiatal felvette), és egészen addig senki nem halott róluk, míg 2006-ban ki nem jöttek kislemezükkel, mely elsőre meghódította Amerikát, s minek címe Boston volt.
  A zenekar a popkultúrába szilárdan beékelődött sláger után is ért el sikereket, a hírverés körülöttük azonban igen mérsékelt volt, 2008-as Can't Love, Can't Hurtjük után (melyről két zseniális single is született) úgy tűnt, sosem hallunk róluk ismét, szünetről és feloszlásról suttogtak, majd az Epic Records úgy döntött, ad nekik még egy esélyt, mielőtt kiteszi a szűrüket. Ezt ilyen nyíltan persze nem mondták ki, de mind tudjuk, hogyan mennek a dolgok ilyen helyeken.
  Dan Layus, háta mögött egy már jó ideje megújult zenekarral úgy döntött, ennek köszönhetően a hangzást is átalakítják, hogy az őszintébb legyen, nagyobbat üssön, meg a kecske is jól lakjon, miközben a káposzta megtarthatja a szerződését a kiadójával.
  Az első kislemez negyedik, self-titled lemezükről a Steal Your Heart lett, mely mindenkiben felébresztette a kíváncsiságot és az érdeklődést, hiszen megmaradt Augustanásnak, de hajaz Brandon Flowers bemutatkozó lemezének fontosabb motívumaira is, poposabb is, langyosabb is. 

  Ha szabad megnyugtatnom a felfokozott hangulatban várakozók tömegét, az album pontosan azt adja, amit a Steal Your Heart ígér. Fülbemászó dallamokat, szerelemtől, az újrakezdés szelétől és The Killers/Brandon Flowers hatásoktól csöpögő zenét, mely szerencsére egyáltalán nem ordít arról, hogy a fiúk túlságosan próbálkoznak, sőt! Ha valakinek ez sem elég, távolról  Can't Love, Can't Hurt telt hangzású gitárpop dalaihoz hasonlíthatnám (I Still Ain't Over You, Either Way I'll Brek Your Heart Someday), ha akarnám (nem akarom).
  Tizenegy szám alatt kapunk One Tree Hillért kiáltó slágeres nótákat (Counting StarsSomeone's Baby Now), lélekemelő örömzenét (Shot in the DarkJust Stay Here TonightWrong Side of Love), és slowrockos, bárszéken üldögélős, füstös reflektorfényes üresjáratokat szerzeményeket (On the Other SideHurricane, You Were Made For Me), melyeket mind egy csokorba fog Dan Layus megérett, rekedtes hangja.
  10/8 - A legutóbbi albumuk által felállított lécet távolról sem ugorja meg, az All The Stars and Boulevards szintjéről pedig ne is beszéljünk. Azonban! Ajánlom szerelemben lévő fiataloknak, Can't Love, Can't Hurt rajongóknak, és azoknak, akik szeretik érezni, hogy a zene szépsége halhatatlan.

A szerző ajánlata: Shot in the DarkJust Stay Here TonightBorrowed Time
Az albumartról: 10/-9 Mivel egy, sosem voltam rajongója az együtteses borítóknak, hacsak nem találtak ki valami ötletes koncepciót, kettő, az együttes elméletben öt tagú, most akkor mi van?


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése