2010 Legrosszabb Albumai (Tia)

Ilyen kategóriám csak nekem van, és az ok erre (na meg arra, hogy miért most van először ilyen a blogban) az az, hogy nagyon kevés olyan albumot hallgatok, amivel ne lennék valamennyire alapjából előzékeny, mert a) kedvelem a borítót b) jó a neve a bandának c) jó a neve az albumnak, és egyebek. Idén azonban szerencsétlenül sikerült belefutnom pár nagyon rossz albumba, ezek következzenek elrettentő példának, és bocsánat, ha bárkit megbántok. (Személy szerint örülök, hogy csak hat nevezettem van.)


6. Contra, Vampire Weekend
  Nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy valószínűleg jobban meg tudtak volna érinteni, ha nincs tele velük a hócipőm már akkor, mikor még meg sem hallgattam őket. Nem találok bennük semmi egyedit, semmi szórakoztatót, semmi izgalmasat. Egy csapat kisfiút látok magam előtt a garázsban szórakozni apu régi gitárjain, és ennyi. Talán az a baj, hogy nem vagyok elég "indie" a bandának, a lényeg, hogy számomra ez egy bukás volt, mindenki másnak, aki élvezi őket, csak örülni tudok.



5. Ladylike, Monrose
  A stílusomtól egyik legjobban elütő idei album volt a német Monrose Ladylike-ja, én mégis izgatottan vártam, hogy végre beszerezzem, hiszen 2008-as albumuk olyannyira tetszett, hogy még pénzt is adtam ki érte. Sosem gondoltam volna, hogy ők is áldozatául esnek Lady Gaga őrült hadjáratának a popzenében, és átváltoznak három - mondjuk ki - ringyóvá. Örültem volna, ha megmaradnak kedves, naiv énekeslánykáknak, akik a szerelemről és a bulizásról énekelnek, ehelyett kaptam még több bulit és sok szexet, ami felőlem ugyan mehet, amíg nem megy a zene kárára. Szomorú vagyok, hogy ki kell jelentenem: a Monrose eladta magát.

4. Brand New Blood, Feral Children
  Mikor még azt hittem, hogy a Feral Childrennek sikerült az idei év legrosszabb albumát kiadnia, akkor még csak az értelmetlen zajokat, a pszichedelikát és az azonosíthatatlan éneket sikerült kihallanom a Bran New Bloodról. Később aztán megadtam magam, és még egy esélyt kaptak, akkor már nyitottabb voltam, és sikerült felfedeznem némi kísérletezőkedvet és a rock progresszív oldalát, ezért jár a jó pont, ezért jár a negyedik hely. 




3. Astro Coast, Surfer Blood
  Igen, most már egészen biztos, hogy nem vagyok elég indie az ilyen együttesekhez. Egyenesen kimondom: unalmas. A legunalmasabb zene, amit hallottam, pedig hallottam már pár albumot. Nem is az énekkel (már amennyire ezt éneknek lehet nevezni) lenne a probléma, hanem a hangszereléssel. Közel negyven percen keresztül megy ugyanaz a pár taktus, ugyanazzal a pár akkorddal. Legyen surf rock, én nem bánom, de akkor is borzasztóan monoton.




2. Remorsecapade, Woodhands
  Ha már beszéltem unalmas zenéről, akkor az idegesítő zenéről is ideje szót ejteni. Hallgattam már screamo, grindcore és egyéb ilyen sikoltozós zenéket, de egyik sem tette úgy tönkre az idegeimet, mint a kanadai Woodhands állítólag elektronikus rock albuma. Ilyen a pszichedelika, értem, én viszont nem kérek belőle, köszönöm. Inkább alkohol kell, hogy ezt a zenét élvezhetővé tegyük, mert az alkotáshoz is inkább azt és egyéb tudatmódosító szereket használtak, mint tehetséget




1. Hippies, Harlem
  Ha egészen őszinte akarok lenni, először a The Beatleshez hasonlítottak, aztán rájöttem: évekkel ezelőtt ráültem a macskámra, ő akkor járt a legközelebb ahhoz, hogy ilyen hangokat hallasson - de neki sem sikerült igazán. Ha lenne egy csomó konzervdobozom, és be tudnék szerezni egy vemhes rozmárt, akkor tudnék ilyen zajokat és élvezhetetlen szemetet kreálni, különben gratulálok a tucsoni triónak. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése