Mert mi más is boldogítja egy lány lelkét jobban, mint egy férfi énekhangja? A fiúk 2010-ben sem pihentek, ezért itt a lista azokról, akik igazán odatették magukat. (Neveikre kattintva egy-egy ajánlást hallgathattok meg tőlük.)

15. Gary Go
Gary Go tavalyi szerelem (akkor az első helyet nyerte el), de idén is élveztem hallgatni. Twitterén közzé tette terveit egy új albummal kapcsolatban, és miért ne akarnánk újabb negyven percet hallgatni ebből a mennyei hangból?

14. Eminem
  Ha nem afroamerikai rapperekről van szó, nálam mindig is Mike Shinoda lesz a non plus ultra, azonban időnként eszébe jut, ki is volt a legelső elfogadott és elismert fehér rapper. Visszatérését nem lehet szó nélkül hagyni, és természetesen nagyon örülünk is neki.

13. Gentleman
Miután a Szigeten minden szándék nélkül belebotlottunk a német zenész koncertjébe, és én le voltam nyűgözve. (review: itt) Diversity című lemezét hallgatva bizonyossá vált számomra, hogy élőben fényévekkel jobban hangzik az őrület, amit művel. Szimpatikus fickó.

12. Jonathan Jones
A Waking Ashland és We Shot The Moon együttesek énekesének szólólemezéhez már tavaly volt szerencsém, azonban csak idén jutott el hozzám, hogy milyen jó is. A Waking Ashland The Wellje, J.J. When We Were Youngja és a We Shot The Moon Fear and Love-ja tökéletesen mutatja az énekes fejlődését egy gyenge próbálkozástól egészen a csúcsig, ami legutóbbi projektjének legújabb lemezében teljesedik ki. Kevés ember tud ilyen jól kezelni több bandát egyszerre ilyen fiatalon, kevés zenei tapasztalattal.

11. Julian Plenti
  Minden tisztelem Paul Banksé, mert miközben úgy néz ki, mintha magasról tenne a világra és a zenére, amit csinál, a legminőségibb indie-vel szolgál minden alkalommal, amikor hangszerhez ér. 2009-es lemeze hamar elragadott, és habár jobban kedvelem az Interpolt, Mr Banks szólókarrierjének fejlődését is örömmel látom/látnám.

10. Brandon Flowers
  A The Killers frontembereként nem mindig, de szólóénekesként mindig támogatni fogom Flowerst. A Flamingo dalai hiába készültek a The Killersnek, végülis mégis a szólólemezre kerültek fel, és hozzám egyértelműen közelebb áll a kevesebb elektronikus alap és elektromos gitár és a több oldszkúl popszám.

9. Janove Ottesen
  Habár a Kaizerzzel is jó tíz éve nyomják az ipart, és szólólemeze is már hat éves, én csak idén jutottam el odáig, hogy a hallójárataimba fogadjam az énekes érzelmes, romantikus oldalát. Nem mondanám, hogy jól áll neki, azt sem, hogy nem zavar, hogy angolul énekel, de nem egy kellemes gitárpop nóta van az albumán, és hát ő mégiscsak Janove Ottesen. Amihez ér, az arannyá válik.

8. Aiden Grimshaw
  Igen, íme még egy X Faktoros énekes. A srác az első meghallgatásán sikert aratott, és megmutatta, hogy az "intenzív" igenis jó. Közel sem volt a legjobb énekes, de szórakoztató előadó, egyedi hangja van, és egy szimpatikus srác. Ha engedik, hogy magának írja a dalait (és a twitter folyamatos nyomására adnak neki egy lemezszerződést), én hiszek benne, hogy ő lesz Nagy Britannia első igazán értékelhető tinisztárja.

7. James Walsh
  Walsh tavaly bejelentette, hogy a Starsailor egy időre búcsút int az együttzenélésnek, azonban az éneklést ő nem hagyta abba. Idén is rengeteget zenélt mindenféle rendezvényen, legtöbbször ingyen, a belga Andes lemezének készítésében is segédkezett, és folyamatosan tartja a kapcsolatot rajongóival. Csak remélem, hogy egyszer úgy dönt, ideje összeállni a bandával, mert hiányoznak a brit zenei életből.

6. Michael Bublé
  Azt már mondtam, hogy Bublét lemezszinten még nem sikerült meghallgatnom, de mivel tele van Hollywood című dalával az összes zenecsatorna, nem tudtam nem észrevenni, hogy ez a pasi bizony nagyon jó. Műfaját valahova a pop, jazzpop köré sorolnám, hangját pedig egyenesen az "isteni" kategóriába. Mivel környezetemben többen is kedvelik, afelől is biztosítva voltam, hogy Bublé nem csak a stúdióban varázsol, de élőben is hatalmasat alkot.

5. The Rocket Summer


  Habár együttesnévnek hangzik, a The Rocket Summer név mögött mindössze egy ember bújik meg, ő pedig Bryce Avary. Nem tudom elégszer elismételni, hogy annak ellenére, hogy nem valami komplex varázslatról van szó, tisztelem és becsülöm, amiért már közel tíz éve egyedül és önerőből képes olyan zenét szerezni, amivel kiemelkedik a tinipunk sokkal híresebb és elismertebb képviselői közül.

4. Mika


  Szilárd meggyőződésem volt, hogy Mika feljebb fog végezni ezen a listán. Mindegy is. A lemezein elvarázsolt minket, élőben hibátlanul hangzik, és alig várjuk, hogy 2011-re ígért új albumát meghallgathassuk. Csak remélni tudom, hogy megmarad olyan szerethetőnek, amilyen mindig is volt, olyan bohókásnak és szórakoztatónak.

3. Matt Cardle


  Igen, igen, tudom.. Az, hogy egy eredetileg indie énekes beszivároghatott az X Faktorba, és azt megnyerve remélhetőleg elterjesztheti ezt a műfajt az átlag zenehallgatók körében, hatalmas siker. Many of Horror feldolozásával elfogulttá tette rajongóit, és a hallgatók nagy tömegét is. Ha kiad egy olyan lemezt, amin kiélheti magát, és megmutathatja, honnan jött, az nagy előrelépés lenne a brit populáris zene világában.

2. Jónsi


  Jónsit mindössze másfélszer tartom kreatívabbnak, mint a kategória első helyezettjét, mégis kénytelen voltam a második helyre rakni, éppen azért, mert láthatóan nem egészen tudott magával ragadni a világ, amit magának alkotott. Szeretem a lemezét, szeretem a hangját, mégis mivel a Go számomra túlzsúfolt lett, Jónsi mindössze a második helyre fért be.

1. Josh Groban


  Húha! Nehéz egy tökéletes előadóról többet írni, hiszen buta lennék elismételgetni ugyanazt, hogy tökéletes a hangja, tökéletes a lemeze, tökéletesek a szövegei, és tökéletes minden, amihez hozzáér, mégsem tudok mást csinálni, mert ez az igazság. Josh idén olyan zenei élménnyel ajándékozott meg, amiért mindig nagyon hálás leszek, és örülök, hogy a hallagtójának mondhatom magam.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése