2010 Legjobb Albumai (Helyna)

Eljött az ideje, hogy hosszas hajtépkedés, körömrágás és sírva fel-alá szaladgálás után bemutassam nektek a saját kis 2010-es listámat az általam legjobbnak ítélt 15 albummal. Van olyan lemez, amit igencsak szerettem volna idepakolni, mégis egy hajszál híján csúszott csak le, és akad, aki az utolsó utáni pillanatban kapaszkodott fel. Az első pár helyezett közötti differenciát pedig néha mikroszkóppal sem lehetne megtalálni, annyira csekély. Mikor legelőször megállapítottam a sorrendet, egészen elégedett voltam vele, mire megírtam most az egész posztot, utálom az egészet. DE. Ez a tizenöt album igazán megérdemli a figyelmet, és ez itt a lényeg.

15. Tired Pony - The Place We Ran From


Rossz szájíz ide vagy oda, nem akartam túlmisztifikálni a Tired Pony bemutatkozó lemezét. Korrekt album, nagyszerű érzés hallgatni, hiszen egy csapat elhivatott és profi zenész hozta össze, van rajta pár igazán betaláló dal, Gary Lightbody megint megmutatja, hogy amibe belekezd az rendszerint sikeres lesz, és ennyi. Így is nehéz a helyzet, hiszen olyan albumokat győzött le a rangsorolásban, mint a Happiness a Hurts-től vagy a Science & Faith a The Script-től. Legyen is mindegy, a Tired Pony helyet kap a legjobb tizenötben idén!

14. Apparatjik - We Are Here


Magam sem értem, hogy történt. Hogy csúszott ennyire hátra ez a remek kis album? Nincs rá magyarázatom, nem tudom, mit csinálok. A szupergroup munkássága egyedülálló, ötletes és kissé elvont, bele lehet szeretni és lehet értetlenül csóválni a fejünket rá. Van itt pop, elektronika és experimental, de leginkább négy pasas, akik azt csinálják, amihez éppen kedvük van.

13. Tarja - What Lies Beneath


Mindenképpen szerettem volna Tarjának is helyet találni ezen a listán, mivel idei albumával igencsak meglepett és megörvendeztetett. Változatos, karakteres lemezt hozott össze ezúttal, és remélhetőleg megtalálta a receptet, amivel szólókarrierje igazán sikeres lehet. Legnagyobb fegyvere természetesen még mindig egyedülálló hangja, amelyet a bónusz dalokkal teletömött lemezen hosszú percekig hallgathatunk nagyon konkrét rock-metál körítéssel.

12. Ellie Goulding - Lights


Ebben a pillanatban írtam át Goulding kisasszony helyezését kettővel kisebb számra. Jól látható tehát, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Nagyon jó kis lemezt hozott össze, nyilvánvaló a tehetsége és csodás a hangja, de az átütés még nem következett be nálam. Ennek ellenére szerintem ez egy jó helyezés, és remélem az énekesnő még sok-sok dalban meg tudja mutatni, mit is tud. Amit most kaptunk: szuper dalok és szövegek, valamint egyedi stílus a pop világában.

11. Lifehouse - Smoke & Mirrors


Kicsit lelkiismeret-furdalásom van emiatt a helyezés miatt, hiszen ez az album nagyon jól sikerült, szinte az összes dalt szeretem és nagyon szívesen hallgatom is. Más részről pedig igenis úgy gondolom, jól döntöttem. Határtalan a szeretetem Jason Wade és barátai iránt, és kívánok még nekik rengeteg ilyen vagy ennél jobb albumot és dalt, de nekem ebből igenis hiányzik valami. Valami, ami még az előzőekben megvolt. Ennél több szót nem is vesztegetnék erre, ez az én saját véleményem, hallgassa mindenki őket, mert valóban fantasztikusak!

10. Lostprophets - The Betrayed


Sokakkal ellentétben én a pártját fogom a Lostprophets változásának, és tetszik az, amit a régóta várt és ígérgetett albumon kaptam tőlük. Egy csokor erőteljes dal, ami egyértelműen egy új oldalukat mutatja meg. Szövegileg, dallamvilágilag is hozzák a minőséget, amiben pedig változtak, egyeseknek vagy szimpatikus vagy nem. Nálam ez a helyzet, a tizedik helyet még elkapták, és elég stabilan tartják is az én listámon 2010-ben.

9. Marina & The Diamonds - The Family Jewels


Ahogy már azt a női előadóknál kifejtettem, a brit hölgy stílusa áll hozzám legközelebb a manapság megjelenő új brit üdvöskék közül, és ezt muszáj jutalmaznom ebben a listában is. Az igényes, ötletes album sokáig szólt nálam megszakítás nélkül, Marina ellentmondást nem tűrő, de mégis szimpatikus stílusa és nagyszerű hangja beette magát a hallójárataimba. 2010 egyik legkarakteresebb albuma az övé.

8. Interpol - Interpol


Sok minden szól emellett a helyezés mellett, még akkor is, ha akár még hetedik is lehetett volna egy kis szerencsével. Az Interpol idei self-titled lemeze szerettette meg velem az együttest, hiába ismertem már őket korábban is. Az album jó felépítése gondoskodik róla, hogy a kezdeti slágeresebb dalok után az elszállósabbakra is legyen energiánk, egyedi hangulata pedig elgondolkodtat. Mindenképpen itt a helye a listában.

7. Linkin Park - A Thousand Suns


Eredetileg még előrébb terveztem ezt az albumot a listán, de aztán közbejött egy s más. Engem sikerült meggyőznie a Linkin Park-nak, hogy van még bennük szufla, cseppet sem csalódtam az újabb stílusváltás miatt. Szerintem igen jól sikerült ez az apokaliptikus konceptalbum a sok közjáték ellenére is. Összeáll az egész, hangulata van, szívesen hallgatom.

6. Star One - Victims of The Modern Age


Csupáncsak a nehezebb hozzászokási fázis miatt került a hatodik és nem az ötödik helyre a Star One második lemeze. Amely zseniális, ahogy ezt Arjen Lucassen-től már megszokhattuk, és nagyon jó, hogy ez a csapat zenész újra összeállt valami maradandót alkotni. Tetszik a koncepció, hogy legendás antiutópia-filmeket dolgoztak át zenei nyelvre, az énekesek hatalmasat alkottak, a dalok pedig pár hallgatás után valóban nagy élményt nyújthatnak.

5. The Rocket Summer - Of Men and Angels


Aki két nap alatt képes velem úgy megszerettetni az albumát, hogy alig tudom kikaparni a zenelejátszómból, azt bizony értékelni kell. De félre a szubjektív dolgokkal, próbáljunk koncentrálni! Ötödik helyre való beférkőzését Bryce Avary annak köszönheti, hogy albuma rettentő egységes, dinamikus, tele jobbnál jobb, megjegyezhető, karakteres számokkal, kellemes énekhanggal. Ugyan stílust nem teremt, de nagyszerűen, lelkesen és őszintén műveli azt, amit. Igen, benne volt a dologban az is, hogy előre tudom, hogy sajnálnám, ha kihagynám innen a lemezt. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben csak még jobban belopja magát a szívembe.

4. 65daysofstatic - We Were Exploding Anyway


Sokáig bajban voltam a banda idei lemezével: egy elég hosszadalmas megszokási és megszeretési szakasz után valahogy stagnált az egész dolog, és csak pár napja, mikor újra meghallgattam, jöttem rá, hogy tulajdonképpen ennek itt a helye az élmezőnyben. Stílusváltás ide vagy oda, a 65dos itt is hozza azt, amit szeretek benne, egyúttal pedig bebizonyítják, hogy még van bennük ötlet, érdemes rájuk odafigyelni.

3. VersaEmerge - Fixed at Zero


Az album, ami akár az évem soundtrackjeként is szerepelhetne, ugyanis mióta megismertem, ugyanazzal a lelkesedéssel tudom hallgatni - és hallgatom is. Minden számot kivétel nélkül nagyon szeretek, imádom, hogy ennyire egységes és tudja, hogy mit akar. Az egyszerűség mögött nagyszerű dallamvilág és ötletek rejtőznek, egy nagyon jó hang és tehetséges zenészek - nem tudtam más helyre tenni.

2. Delphic - Acolyte


A harmadik és a második hely között alig tudtam dönteni. Kicsit random módon is történt a különbségtétel, és azt is figyelembe vettem - mint ennél az albumnál általában -, hogy mennyire meglepődtem, hogy tetszett. Utána szépen lassan vált az egyik kedvencemmé az évben, végigkísért a hangulata és a nagyszerűen eltalált, egyedi dalok. Egészen addig jutott, hogy a második hellyel ajándékozom meg.

1. Jónsi - Go


Én megpróbáltam. Félretenni egyértelmű elfogultságomat, tüzetesebben és kritikusabban szemlélni ezt az albumot, keresni esetleg okot, hogy miért ne tegyem az első helyre. Utoljára is meghallgattam újra. És megint teljes mértékben beszippantott, és még mindig úgy gondolom, hogy a legérdekesebb zenei világot teremtette meg idén. Jobban már nem tudom szorozni, hallgatni kell, mert tökéletes, ahogy van.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése