Maestro és csapata igazán tudják, hogyan húzzák a nép fejét hetekig. Nemrég még januárra tervezték második kislemezük, a Hjerteknuser kiadását, ezt a kijelentést követően pedig versenyt hirdettek. Hivatalos oldalukon letölthető volt a kotta és a szöveg, melyet mindenki saját elképzelése szerint adhatott elő. A vállalkozó szellemű rajongók által beküldött feldolgozásokat mindenki meghallgathatta, és közülük egy nyertest választottak ki, aki minden bizonnyal sok jóban részesül ezáltal.
  A banda saját verzióját viszont olyan sok pecsét alatt őrizték, hogy mikor a hozzá készült videóklipből egy harminc másodperces previewt posztoltak szintén hivatalos oldalukon, levették alóla az audiót, hogy véletlenül se hallhassunk még fél percet sem. Felesleges mondanom tehát, hogy milyen öröm volt a zenekar rajongóinak, mikor éppen ma közzétették a hamisítatlan Kaizers-féle változatot.
  Számomra nem ütött akkorát, mint anno a Philemon Arthur & the Dung, de ennyi várakozás után minden taktus jóleső érzéssel töltött el. Az együttes beváltotta ígéretét. Soha ilyesmit még nem alkottak, mint amit most (és amit fognak a trilógia alatt), de ez is annyira valódi, 100% Kaizers Orchestra, hogy egy szavunk nem lehet.
Egyszer egy már-már ijesztő, erőszakos köntösbe bújtatott keringővel, majd egy ilyen szívtépő, nagyzenekari, mégis indie-nek tökéletesen beillő szerelmes dallal kápráztatnak el minket. 

  10/9 - Egyszerűen nem találok okot, amiért egy századdal is kevesebbet kéne adnom erre. A borítóról ne is beszéljünk. Küldjetek a Violeta Violeta-sorozat kreatív tervezőjének sok-sok csokit!

Korábbi Kaizers-reviewk



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése