Úgy gondoltam, ha már volt ma Surfer Blood és Harlem, akkor folytassuk a hatalmas csalódások sorozatát, úgyhogy íme a Feral Children. Az előbb említettek közül a Feral Children az, amiben még több fantáziát látok. A seattle-i fiatalok ugyanis történetesen tudják, hogyan kezeljenek egy gitárt, a dallamaikban látni némi lelket, nem rossz a hangszerelés (időnként több zongora nem ártott volna senkinek), ugyanakkor a hátborzongató hangulat, ami körbelengi a lemezt, nem feltétlenül előnyös. 
  Egy olyan intróval, mint amilyen a Kid Origami, sokat ígérnek, majd adják egy kis részletét annak, amit igazából tudnának. Egy ilyen hanggal és ilyen ötletekkel választhatták volna a dallamosabb, közönségbarátabb irányt, számomra az megnyerőbb lett volna, így viszont sok energiát öltek egy olyan projektbe, ami aligha fogja pozitívan érinteni a hallgatók többségét. 
  Pár hallgatható dal mellett (On A Frozen Beach, Rivers of Forever) a "mégis mit akarsz az élettől"-kategóriáig (Conveyor) minden megtalálható itt, ami jó pontként írható fel a változatosságnak, mégis azt mondom: sok hűhó semmiért. Ez olyan, mint amikor az ember lát egy tehetséges énekest, aki egy teljesen értéktelen műfajra vesztegeti el az adottságát. Ugyanez a helyzet a Feral Childrennel. Adott pár kreatív zenész, akik előnytelenül használják ki a lehetőségeiket.

10/3 - Kétségtelen, hogy ott van a szikra, és az együttesnek van mondanivalója (elég az általam lehúzott Conveyort nézni, tartalma éppenséggel van), de sem az üzenet, sem ez a sajátos stílus nem mozgatott meg bennem semmit.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése